Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)
80 Büntetőjogi Döntvénytár. azért, mert a rágalmazás vétsége csak élő személy ellen követhető el, jogi személlyel szemben azonban nem, mivel ő a szóbanforgó részvénytársaság vezérigazgatója, ennélfogva ő tekintendő sértettnek. Ez az érvelés téves. A részvénytársaság ugyanis tagjainak és tisztviselőinek, tehát élő személyek kollektív egységét képezi. ÉIŐ személyek ezen egysége ellen pedig ép úgy elkövethető a rágalmazás vétsége, mint egyes élo személy ellen. A sértett tehát az adott esetben a kollektív személyi egység és nem a részvénytársaság vezérigazgatója, vagyis a főmagánvádló. Csak a magánindítvány előterjesztésére és a vád képviseletére vonatkozó jogosultság tekintetében van eltérés az összetett személyiség és az egyes személy, mint sértettek között. Mert míg ez utóbbi közvetlenül a saját személyében teszi meg az indítványt és jár el a vád képviseletében, addig az összetett személyiség ezeket a jogokat technikai okokból közvetlenül nem gyakorolhatja, hanem egy a törvény és illetve a társasági alapszabályok által felállított külön szerv útján gyakorolhatja. A fennforgó esetben pedig a főmagánvádlón kívül a részvénytársasági alapszabályok értelmében még egy igazgatósági tag, vagy cégjegyzésre jogosult valamely más társasági tisztviselő is tartozott volna azt a meghatalmazást aláírni a társaság cégének megfelelő feltüntetése mellett, mely meghatalmazás alapján azután a jogi képviselő ebben a perben eljárt. Utóbbi pedig ezen meghatalmazás folytán nem is a főmagánvádló, hanem az egész kollektív egység nevében lett volna köteles magánindítványt előterjesztem és a magánvád képviseletében eljárni. . . . 43. A kir. töruényszék a kártalanítási igény megállapítására irányuló nyomozás befejezésével az iratokat a Kúriához terjeszti fel, amely az igény megállapításával kapcsolatos bárminő határozat hozatalára kizárólagosan jogosult; túllépi hatáskörét a kir. törvényszék azzal, ha a kártalanítási igényt visszautasítja. Az ily visszautasító határozat ellen használt felfolyamodást a kir. Kúria vizsgálja felül, (Kúria 1922 márc. 1. B I. 618/1922. sz.)