Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. 77 (Kúria 1921 május 31. B II. 1371/1921. sz.) A kir. Kúria: ... A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: ... A Bp. 388. §. 1. a) pontját felölelő semmisségi panaszoknak lényege az, hogy a vádlottak cselekménye azért nem bűncselekmény s azért nem esik az uzsorabiróság által megállapított minősítés keretébe, mert az 1920: XV. tc. súlya alá csak oly közszükségleti cikkeknek a lilalomellenes kivitele esik. amelyeknek forgalmát a minisztérium rendelkezései korlátozzák, korlátozás alatt a védelem érvelése szerint a belföldi forgalomban való korlátozás értendő, ez pedig a jelen esetben fenn nem forog, mert a kivitt, illetve kivinni megkísérelt közszükségleti cikkek a belföldön szabad forgalom tárgyait képezték, így a 8790 1920. M. E. számú rendelet 6. §'-a érteimében a vádlottak cselekménye csak kihágást képezhet, illetve csak a kihágás kísérlete nyert bizonvítást, ez pedig nem büntetendő cselekmény. E vitás anyagjogi kérdés felülvizsgálatánál az volt eldöntendő, hogy az 1920: XV. tc. 1. §. 6. pontjában levő «forgalom korlátozásai) és ((kiviteli tilalom)) tényálladéki elem mily viszonyban van egymással és mi azoknak jogi tartalma. A koronaügyész álláspontja szerint a forgalom korlátozása szinonim fogalom a kiviteli tilalommal, mert ez is korlátozza a forgalmat a nemzetközi kereskedelemben. A védő pedig a tárgyaláson előadónak szerint azt az álláspontot képviselte, hogy az árúcsempészet két föltételű deliktum, amely deliktum csak mindkét föltétel fennforgása esetén állapítható meg. Az egyik föltétel az volna, hogy az árú belföldi forgalma miniszteri rendelet folytán korlátozó szabályok alatt álljon, a másik pedig, hogy az ilyen árúk kivitele rendelettel el legyen tiltva. Miután pedig jelen esetben olyan árúkról van szó, melyeknek belföldi forgalma korlátozva nincs, törvényellenesen lett a bűnösség árúcsempészés miatt megállapítva. A kir. Kúria sem a koronaügyész, sem a védő álláspontját nem fogadta el és pedig, mert az előbbi formális jellegű, tisztán grammatikai értékű magyarázat, a védő érvelése pedig a törvény céljával s értelmével áli ellentétben. A kérdés helyes eldöntése végett a kir. Kúria a legis ratio-t s a védett jogi értéket kereste föl s állapította meg elsősorban a törvény helyes értelmezése végett. A törvény elemzésénél nyomban szembetűnik, hogy az 1920: XV. 1. §. 6. pontjában két tényálladék foglaltatik két különböző jogtárggyal. E két tényálladéknál azonban két közös ismérv van s pedig az egyik a bűncselekmény fizikai tárgya, amennyiben mindkét esetben csak közszükségleti cikken követhető el a bűncselekmény; a másik közös tényálladéki ismérv a motívum, mert mindkét esetben föltétele a bűncselekménynek a nyerészkedési