Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

66 Büntetőjogi Döntvénytár. minthogy hiányoznak ezen bűncselekmény lényeges tényálladéki elemei, a vádlottak nem «követeltek)), azonkívül itt csak a rendőrségnek egy trükkjéről van szó» ... A panaszok alaptalanok. ... A vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény. A vádlottak ugyanis a fáért a tájékoztató árnál, melyben pedig az összes körülmények figyelembevételével a méltányos haszon már benne van, jóval magasabb árt követeltek. Igaz, hogy a tájékoztató ár túllépése önmagában még nem bűncselekmény, mert büntetőjogi következmények nélkül követelhető a tájékoztató árnál magasabb ár, ha ez a többlet nem nyereség, avagy nyereség ugyan, de méltányos haszontöbblet. Ilyen eset azonban a vádlottak egyikére sem forog fenn, még abban az esetben sem, ha netalán akadna köztük olyan, akinek olyan költségtöbblete merült volna fel, melyet a 7266/1920. M. E. számú rendelethez csatolt általános megjegyzések 5. §-ának értelmében az eladó az eladási árhoz hozzászámítani jogosult. Ezek szerint tehát a vádlottak közszükségleti cikkért olyan árt követeltek, amely — tekintettel az előállítási, vagy termelési, illetőleg a beszerzési és egyéb költségekre, valamint az összes egyéb körülményekre, különösen a gazdasági életviszonyaira is — a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában, amely cselekmény pedig megállapítja 1921: XV. tc. 1. §-ának 2. pontjába ütköző árdrágító visszaélés vétségének tényálladékát. Vitatta a védő a panasz indokolásában azt is, hogy a vádlottak cselekménye nem bűncselekmény azért sem, mert az árdrágító visszaélés vétségét csak az követheti el, aki közszükségleti cikkek eladásával iparszerűleg foglalkozik, mert a vádlottaknak az ármegállapításról nem volt tudomásuk ; mert jelen esetben a vádlottak nem komoly vevőkkel, hanem agent provocateurökkel álltak szemben, akikkel befejezett ügylet nem létesült, de nem is létesülhetett és mert a vádlottak nem ((követeltek*, pedig a törvény ezt a szót használja, ami jóval többet jelent a kérésnél. Ez az álláspont minden irányban téves. Az 1920: XV. tc.-be ütköző vétségnek alanya mindenki lehet, tekintet nélkül arra, hogy közszükségleti cikk eladásával iparszerűleg foglalkozik-e ? A fennebb előadottakból kitűnőleg a cselekmény az 1920. évi XV. tc. 1. §-ának 2. pontjába nem a tájékoztató ár túllépése, hanem a méltányos hasznot meghaladó nyereség folytán ütközvén, közömbös, vájjon az illetőnek a tájékoztató ár megállapítáról volt-e tudomása. Valamely jogügylet létrejöttéhez szükséges egyező akarat-