Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. 53 téves alkalmazása nyújthat alapot, amelyet a bíró alkalmazni köteles s amelynek megsértése a vonatkozó törvénynek megállapítása szerint semmisségi ok. Már ezekből is világos, hogy az ítélethozatal elölt kiállóit fogvatartás beszámításának kérdésére vonatkozó kötelező jogszabályok mellőzése, vagy téves alkalmazása, mint törvénysértés, alapja lehet valamely semmisségi oknak. Az lehet tehát csak a kérdés, hogy a Bp. szerint van-e olyan1 anyagi semmisségi ok, amely ezekre a törvénysértésekre alkalmazható. A kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának felfogása szerint helyes az a vélemény, meiy az" ítélet meghozatala előtt kiállott előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítására, vagy be nem számítására s a beszámítás módozataira vonatkozó kötelező jogszabályok mellőzéséből, vagy téves alkalmazásából eredő törvénysértést, egyéb feltételeinek fennforgása mellett, a Bp. 385. §-ának 2. pontjában meghatározott anyagi semmisségi ok keretébe illeszti. Igaz ugyan, hogy a Bp. 385. §-ának 2. pontja nem tartalmaz olyan kijelentést, mely az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság törvényellenes beszámításáról, vagy be nem számításáról szólna, hanem szószerinti szövege szerint azt nyilvánítja anyagi semmisségi oknak, ha a bíróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket vagy az ezeknek megengedett enyhítésénél, átváltoztatásánál vagy súlyosbításánál a törvényben vont határokat nem tartotta meg. A törvényben foglalt ez a meghatározás tehát, annak mélyrehatóbb értelmezése nélkül, azt a látszatot keltheti, mintha a törvényhozó a jogszabály megalkotásánál csak a büntetéseknek nemeire, ezeknek általános és az egyes cselekményekre alkalmazható legalacsonyabb és legmagasabb mértékére, annak az enyhítések vagy súlyosbítások által át nem léphető legalsóbb és legfelsőbb határaira, a kísérlet, a bűnrészesség, a bűnhalmazat büntetésének törvény által szabályozott legenyhébb és legsúlyosabb fokaira, az ezekkel összefüggő és rokontermészetű szabályok megtartására gondolt volna ; ámde az erre a látszatra alapított felfogás a Bp. 385. §. 2. pontjának keretét indokolatlanul megszükítené, ezzel a feleket megillető lényeges jogok esetleges megsértésének perrendszerű orvoslását tenné lehetetlenné, ami a törvénynek nem- célja. A Bp. 385. §-ának 2. pontja ugyanis a feleknek abban a tekintetben kiván módot adni a jogorvoslatra, hogy az anyagi törvénynek a büntetésre vonatkozó összes rendelkezései helyesen alkalmaztassanak s az anyagi törvény minden idevágó szabályának figyelembe vételével törvényes büntetés szabatván ki, a vádlottat a bűnösségével arányos megtorlás érje.