Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár, 35 a gyakorlat felfogása teljesen kiforrottnak még ma sem mondható. Annyit kétségtelenül meg lehel állapítani, hogy ez a törvényrendelkezés mindennemű vagyoni jogot véd. Az ezekre irányuló és mindig személy ellen intézett támadás azonban a megtámadottnak sok más javát (éleiét, testi épségét, becsületét, családi nyugalmát, jó hírnevét slb.) is veszélyeztetheti úgy, hogy a tettes az ezek ellen intézett támadással okozati eredményeképen akarja elérni a zsarolási célt: a vagyoni hasznot, amely alatt minden vagyoni előny értendő. A bűncselekmény elkövetési cselekménye a kényszerítés. Ez nem egyéb, mint a tettesnek a sértett akaratára erőszakkal — vagy fenyegetéssel történő ráhatása — amely ráhatás alkalmas arra, hogy a sértett ennek nyomása alatt oly magatartást tanúsítson, aminőt a tettes követel. E ráhatás lehet a sértett akaratelhatározási szabadságát teljesen kizáró, teljesen lenyűgöző is, ha a zsarolási célzat nem ingó dologra vonatkozik, mert ingó dolognak ily lenyűgöző kényszerítéssel való megszerzése a rablás bűntettét valósítja meg, de lehet — sőt legtöbb esetben — a ráhatással előidézett kényszer ennél enyhébb, amikor is a sértett szabad akaratválasztási képessége és lehetősége nincs kizárva. A kényszerítésnek, mint a zsarolás elkövetési cselekményének eszköze: az erőszak vagy fenyegetés. Ezek vannak hivatva a testi és lelki ellentállási vagy kizárni, vagy legalább annyira lefokozni, hogy a sértett a tettes akarata előtt való meghajlást választani kényleien. Ezen eszközök legfelsőbb foka a zsarolásnál — nem ingó vagyon esetében —• a testet lenyűgöző erőszak, vagy a fenyegetésből folyó ellenállhatatlan lelki kényszer; a legalsóbb foka pedig az, amely még mindig alkalmas arra, hogy a sértett a saját akaratának érvényesítése helyeit a lettes akaratát valósítja meg. A jelen esetben szükségessé vált elvi döntés célja a lehetőséghez képest és a bírói szabad értékelés érintése nélkül megjelölni azt a határt, amelyen belül az adottakhoz hasonló esetekben a tettes fellépése, magatartása még oly erőszakot, fenyegetést jeleni, amely alkalmas arra, hogy általa — okozati eredményeképen a eselekvésben, eltűrésben és elhagyásban megvalósuló és a jogtalan vagyoni haszon célzatát szolgáló — kényszerítés létrejöjjön. Erre nézve elsősorban meg kell állapítani azt, mikép az elmélet és a bírói gyakorlat lényegileg egyezik abban, hogy a zsarolás mindazokban az esetekben megállapítható, amelyekben bárminő testi vagy lelki erőszak — tehát különösen a fenyegetésnek bármely formája — megnyilvánult, ha az a sértettet oly 3*