Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

30 Büntetőjogi Döntvénytár benne tendenciózus ferdítés és rosszindulatra ualló célzat. Nem hív szellemű az a közlés, amely a főtárgyalásnak csupán egyes kiszakított részeit öleli fel, amely p. o. elhallgatja, hogy a vádlott az őt elmarasztaló ítélet ellen bűnösségének megállapítása miatt fellebbezéssel élt. Igazán való a közlés, ha a történeti valóságnak megfelel, úgy hogy a közleményből mást, mint ami a főtárgyaláson valóban megtörtént, kimagyarázni, de még csak sejteni se lehet. — II. Az alsóbíróság részéről valónak elfogadott tényekből a Kúria következtetés útján dönti el, vájjon a nyilvános főtárgyalás közlése igazán és hív szellemben történt-e? (Kúria 1920 nov. 16. B I. 3515 1920. sz.) A kir. Kúria: Az alsóbírósági ítéletek a Bp. 385. $-ának 1. o) pontjának 2. tételében meghatározott anyagi semmisségi okokból a Bpn. 33. §-ának 1. bekezdése értelmében megsemmisíttetnek és D. Gyula vádlott mint szerző, bűnösnek mondatik ki az 1914 :XLI. tc. 1. §-bau meghatározott és a most hivatkozott tc. 3. §-nak 1. pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében, melyet úgy követett el, hogy a N. című politikai napilapnak 1918 június 1-én megjelent 129. számában a ((Hírek)) rovatában közzételt «Négy hónapi fogház cipődrágításért)) című közleményében azt állította E. Ernő főmagánvádlóról, hogy azt egy budapesti cipőgyár feljelentette, mert az ez utóbbi által neki bizományba küldött cipőket 40 — 70 K-val drágábban adta el, miért is E. Ernőt a kir. törvényszék árdrágítás miatt négy hónapi fogházra ítélte.... Indokok: A másodbíróság ítélete ellen a főmagánvádló a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt, a perorvoslati bejelentést megelőző eljárás folyamán tett előterjesztés szerint azért, mert a vádbeli közleményben az 1914: XIV. tc. 44. §-a szerinti hív szellemben és igazán való közlés esete nem forog fenn. A panasz alapja a bűnvádi eljárást kizáró ok lévén, a kérdésben forgó perorvoslat tulajdonképen a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjára alapítottnak volt tekintendő. Ez a panasz alapos. A kir. Kúriát is kötelező alsóbírósági lénymegállapílás szerint ugyanis a kir. törvényszék a íőmagánvádlót nem árdrágítási visszaélés, hanem hűtlen kezelés miatt ítélte el, mely hűtlen ke-