Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár 27 nem terjed ki a lényégre : az ölési szándékra, az a körülmény pedig, hogy a vádlott atyjának tékozlása és iszákossága miatt el volt keseredve, csak az erős felindulás egyik szülőokaként méltatható ama tény mellett, hogy a sértett a tilalmával ellenkező fiát szóváltás közben szőlőkaróval megütötte, minélfogva ez az elkeseredés külön enyhítő körülményként nem is tudható be a vádlott javára azon fölül, hogy az erős felindulás okai keretében, mint minősítő tényező érvényesül, amennyiben a megállapított tényekből nem lehet ennek az elkeseredésnek oly fokára következtetni, mely az erős felindulás létesítésére közreható mértéken fölül egy olyan többletet hagyna fenn, mely enyhítő körülmény-' ként lenne méltatható ; viszont igen nyomatékos súlyosító körülményül kell a vádlott terhére beszámítani, hogy atyjának fellépése még azt sem tette lélektanilag megokolná, hogy a vádlott kezét emelje atyja ellen, még kevésbbé azt, hogy vasvillával oly erővel üssön fejére, miként az ütéstől nyomban összerogyott és legkevésbbé azt, hogy ezután még öt olyan ütést mért atyja fejére, melyek annak koponyáját darabokra zúzták, ami a gyermeki szeretetnek olymérvű hiányát, a léleknek a természet intő sza\ával szemben oly fokú megcögzöltségét s az emberi érzésnek olyatén eldurvullságát, olyan vad kegyetlenséget mutat, hogy ezekre való figyelemmel a büntetés rendkívüli enyhítésének előfeltételeit kizártnak kell tekinteni; miért is az alsófokú bíróságok ítéleteinek a főbüntetésről rendelkező részét a Bp. 385. §-ának 3. pontja alapján meg kellett semmisíteni és — a vádlottra bűnössége fokával és bűncselekménye súlyával arányos büntetést kiszabva — a törvénynek megfelelő ítéletet kellett hozni . . . * * = I. L. a 6. sorszám alatt közölt határozatot és az ahhoz írt jegyzetet. — II. A Btk. 281. §-ában említett erős felindulás csak akkor forog fenn, ha keletkezésének oka nem kizárólag a tettesben rejlik, hanem olyan a tettesen kívül fekvő és a sértett személyével kapcsolatos körülményekben, amelyek az ölési szándék hirtelen támadását és rögtönös megvalósítását eredményezik : BDlár VIII. 155. Az erős felindulás megállapítható arra való tekintet nélkül, vájjon az azt kiváltó inger a sértettből vagy más forrásból indult-e ki; a kiváltó inger forrása csupán a 281. §. 2. bekezdése szerint való minősítés szempontjából lényeges: BDtár X. 116. Bármily okból keletkezett az erős felindulás, az ölés a 281. ii. első bekezdése szerint minősül: BDlár XI. 55. — V. ö. Vargha Ferenc fejtegetéseit: BJT. LXIX. k^ 1. I. 13. A Btk. 281. ü-ában említett erős felindulás csupán olyan esetben állapítható meg, mikor a sértett-