Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. De ügyeimen kívül hagyta s ezzel megsértette a kir. törvényszék a beszámításra vonatkozó azt a jogszabályt is, hogy a beszámítás tárgya csak az elbírált bűnügyben az eljárás során kiállott előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság lehet, amelyből tehát ki van zárva minden, más ügyben, más halóság áltaí elrendelt előzetes letartóztatás, vagy bárminemű fogvatarlás; ennélfogva az elítéltnek internáltatásban töltölt ideje azért sem volt volna a kir. törvényszék által beszámítható, mert az a kir. törvényszék á'tal elbírált bűnügytől független, más hatóságnak, más ttgyben tett intézkedésének következménye. 6. Ölési szándék megállapítása az ölésre alkalmas eszköz használatából, továbbá a sértett testének oly részeire intézett késszúrások nagy számából, amely testrészeken ily késszúrások köztudomás szerint is életveszélyesek szoktak lenni és végül a vádlottnak a cselekmény elkövetése után tett abból a nyilatkozatából, hogy ő agyonszúrta a sértettet. (Kúria 1920 május 18. B í. 1121/1920. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panasz elutasíttatik. indokok: A másodbíróság ítélete ellen semmisségi panaszt jelentettek be a vádlottak csatlakozásával: 1. P. János vádlott javára a közvédő a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján azért, mert eme vádlott cselekménye nem a Btk. 306. illetve 307. §-ai szerint minősíttetett; 2. S. Pál vádlott védője szinlén a Bp. 385. §. 1. b) pontjára való hivatkozással ugyanazon a jogalapon, vagyis amiatt, hogy ezen vádlott tette nem a Btk. 306., és illetve 307. §-ai értelmében minősíttetett. A panaszokhoz a kir. ítélőtábla előtt közelebbi indokolás nem adatott. Kétségtelen azonban az előre ment védekezésből az, hogy a Bik. 306. és 307. §-ai azért lennének alkalmazandók, mert a vádlottak és a védők szerint vádlottaknak nem volt ölési szándékuk, hanem ők erős felindulásban csak testi sértést akartak S. Sándor sértettnek okozni, ki e szándékps bántalmazás folytán meghalt. A mai tárgyaláson S. Pál vádlott védőjének érvelése szerint a védence terhére megállapított tényállásból csakis a nevezettvádlott bűnsegédi bűnrészességére vonható következtelés. S. Pál tehát a védő szerint legföllebb ebben volna bűnösnek kimondható.