Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Hint tetőjogi Döntvénytár. részében is a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott és hivatalból figyelembe vett, nemkülönben a közvédő részéről a Bp385. §. 1. b) pontja alapján érvényesíteti semmisségi okból a Bp. 33. §-a alapján megsemmisíti és a vádlott ellen a K. Imréné sértett kárára elkövetett lopás bűntette miatt folyamatba tett bűnvádi eljárást megszünteti; ennek lolytán a vádlottat csakis a K. Imre sértett kárára elkövetett, az elsőbíróság ítéletében megállapított bűncselekménye miatt a Btk. 336. §. 4. és 8. pontja, valamint a Bn. 49. §. első bekezdése 2. tétele szerint minősülő lopás bűntettében mondja ki bűnösnek . . . Egyebekben a másodbíróság ítélete hatályában fennmarad. Indokok .... A vádlott a ténymegállapítás szerint a veié házközösségben élő k. Imre zárt szekrényéből annak hamis kulccsal való felnyitása után két drb férfi aranyláncot, egy drb tulaeztistórát, három férfi aranygyűrűt, két női aranygyűrűt, egy aranykarkötot és egy aranynyakkendőlüt, összesen 8000 K értékben elvitt abból a célból, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Ezekből a tárgyakból a két női aranygyűrű, egy aranykarkötő és egy aranynyakkendőtű K. Imréné tulajdona volt és tényként megállapíttatott az is, hogy a többi, a K. Imre tulajdonát képező ellopott tárgyak értéke 3000 K. Tény továbbá az, hogy a feljelentést a neje távollétében K. Imre tette és hogy a kir. törvényszék előtti főtárgyaláson K. Imréné a vádlott megbüntetését nem kívánta. E tényállás alapján a kir. ítélőtábla, miután az ellopott tárgyak összértéke a 4000 K-t meghaladja, a vádlott cselekményéi a Bn. 49. §-a második bekezdésének 4. tétele szerint is minősítette. Mert jogi álláspontja szerint közömbös az a jelen esetben, hogy K. Imréné kívánta a vádlott megbüntetését vagy sem. Indokolta ezt a kir. ítélőtábla azzal, hogy a nő elutazott s ingóságait (érjenek őrizetére bízta: a vádlott által hamis kulccsal felnyitott szekrényben elhelyezett dolgok tehát — tekintet nélkül azoknak tulajdonjogára, a vádlottal házközösségben élő sértettnek, K. Imrének birlalatában voltak — s ekként a házassági szűkebb viszonyt tekintve, a neje tulajdonát képező tárgyaknak birlalatában volt férj ezen tárgyaknak ellopása által vagyonilag érintve van s e tekintetben is sértettnek tekintendő. Ez a jogi álláspont azonban az alábbiakban kifejtelteknél fogva részben téves és ebből kifolyólag nem felel meg a törvény rendelkezésének az arra alapított jogi döntés sem. Hazai jogunkban ugyanis a házastársak vagyonjogi viszonyai lekinttlében az elkülönzési rendszer van elfogadva. Ebből kifolyólag pedig jogszabály az, hogy a nő a saját külön vagyona feletti rendelkezési jogot a házasság tartama alatt el nem veszti, hanem az az ő kizárólagos tulajdona marad és az azok feletti birtoklási