Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. erős befolyása alatt érlelte, megvalósítására több módot eszelt kiT több alkalmat választott, s végül is hosszabb tépelődések után megerősödött ölési szándékát megvalósította. E vádlott szándéka tehát kétségtelenül előre megfontolt szándók, amely az ölési gondolat első megvillanásától az elhatározás megvalósításáig nemcsak hosszabb időn át fejlődött és alakult ki. hanem a visszatartó ingereknek vádlott társa értelmi befolyása által történt legyőzésével, ez a szándék uralomra jutott és lett a/, akaratelhatározás és a cselekvés parancsoló erejévé. Az e részben használt semmisségi panasz tehát teljesen alaptalan. 3. Ami végül a büntetések rendkívüli enyhítését illeti, a kir. Kúria a Btk. 92. §-ának alkalmazására egyik vádlottnál sem talált jogalapot, az ebbén az irányban bejelentett semmisségi panaszok ennélfogva szintén alaptalanok. Vádlottak ugyanis a hazájáért a harctéren küzdő, s minden tekintetben kifogástalan férjet megcsalták, s utóbb elpusztították; házasságtörő, erkölcstelen vágyaik kielégítésének kedvéért cselekedtek ; a kommunizmus idején a vizsgálati fogságból kiengedtetvén, a bűnös együttélést nyomban folytatták. E felette súlyosító körülményekkel szemben az alsóbíróságilag megállapított enyhítő körülmények értéke nem bír azzal az erkölcsi jelentőséggel, amely a büntetésnek rendkívüli enyhítését indokolná. Viszont M. Jánosné vádlottal szemben ugyaoezeket a körülményeket mérlegelve úgy találta a kir. Kúria, hogy — nemcsak a tettes — hanem ez a felbujtó vádlott is méltó a Btk. 91. §-a körén belül érvényesíthető enyhítésre, mert a fent jelzett súlyo- - silókkal szemben is túlnyomó enyhítő erő jelentkezik abban, hogy ezt a vádlottat annak idején kényszerítették az elhalttal való házasságra, amelynek tartalma alatt férjét megszeretni nem tudta, sőt undorodott tőle, s ő ezen ingerlő erők hatása alatt cselekedeti. Az alaptalanoknak talált semmisségi panaszok elutasítása egyébként a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében történt, == I. A védelem egységes. A vádlott a törvényszék ítéletében megnyugodott, védője azonban fellebbezéssel élt; a táblai ítélet ellen a vádlott akkor i* élhet semmisségi panasszal, ha a védő a táblai. ítéletben megnyugodott: BDtár VIII. 30. Ha a vádlott a büntetés súlyossága miatt, a védő pedig a bűnösség kérdésében fellebbezett a törvényszék ítélete ellen, a vádlott a tábla ítélete ellen ;i bűnösség kérdésében is élhet semmisségi panasszal: BJT LIII. k., 96.1. A vád egységességére nézve I. BDtár III. 156., BDtár XII. 56. — II. Az egyszerű felhívás is lehet íelbujtás, ha a felhívó és a felhítt közölt olyan volt a viszony, hogy a felszólításnak rábiró hatása volt: BJT VIII. 207. Pelbujtás vádja esetében a ténykérdésbén fel kell sorolni mindazokat a körülményeket, amelyek: arra vonatkoznak, hogy a vádlott miért, mikép, mivel, mi módon gyakorolta azt a lelki behatást, amelynek következtében a tettes a bűncselekmény elkövetését