Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. 89 nálásával aránytalan ellenszolgáltatás uzsorázható ki, vagy legalább is a kiuzsorázás lehetőségének veszélye fennforog. Ebből következik, hog) nem helyezhető a súlypont kizárólag arra, hogy az uzsorás ellenszolgáltatást a munka teljesítése elolt, vagy annak teljesítése után köveleliék-e ? Az uzsorabíróság pedig tévesen erre az álláspontra helyezkedett. Sem az nem lehet egyedül döntő, hogy a munkaadónak halaszthatatlan, sürgős szüksége van-e a munkára, s a munkavállalók közi akár a munka sürgőssége miatt, akár a vállalkozók liiánya okából nem válogathat; hanem egyedül az a döntő, hogy a követeli ellenszolgáltatás az adott körülmények közi aránytalan volt-e. s aki ellen az érvényesíttetett, szorult helyzetben volt-e? Szondi helyzet állapítandó még akkor in concreto, ha a munkabér-uzsorának kitelt egyén alternatíva elé kerül, melynek egyik részén az uzsorás követelésben rejlő anyagi baj, másik részén pedig vagy a közszükséglet tárgyául szolgáló munka halaszthatatlan sürgős volta, vagy a vállalkozók hiánya helyezkedik el: vagy pedig a munkaadó bízva az iparos tisztességében előre nem állapodik meg az ellenszolgáltatásban, mert föltételezi, hogy az iparos tisztességes haszonnal megelégszik, az iparos azonban a munka teljésílése után túlzóit követeléssel lép fel és a munkaadót az elé az alternaliva elé állítja, hogy vagy kifizeti az uzsorás követelését, vagy esetleg kiteszi magát a bizonytalan kimenetelű, költséggel s mindig kellemetlenséggel járó pereskedés bajainak. Vádlott ily módon követte el a munkabéruzsorát. Egyrészt felhasználta a munkaadó jóhiszemű bizalmát, amit ez az átlagos tisztességre alapított,-másrészl a munka teljesítése után uzsorás ellenszolgáltatást követelt. Ezek szerint a kir. Kúria megítélése szerint a vádlott cselekménye bűncselekménynek, nevezeteson a vádbeli munkabéruzsorának minden alkotó eleméi kimeríti. — V. ö. ;i jelen kötélben -><>. sorszám alatt közölt határozatot. 39. Az 1921: XV. tcikk 1. §. 5. pontjában említett elrejtés alatt nem azt érti a tömény, hogy a forgalomból kiuonni szándékolt árú nehezen felkutatható helyen legyen eldugua, hanem azt, hogy a kifejtett tevékenység az árúnak a vevők látóköréből való elvonását ily tartalmú szándékkal lehetővé tegye.