Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. értelmezés is, hogy a Bp. 444. §-a csak a vádirat benyújtásaelőtti perszak nyomozásának, illetve vizsgálatának megszüntetési körét fogja át. Téves ez az értelmezés azért, mert ebben a pertagozatban a nyomozást az államügyész maga szünteti meg, maga veszi fel 'újra és pedig a Bp. *444. §-ára való minden tekintet nélkül; továbbá, mert a Bp. 128. §-ának második bekezdése értelmében a vizsgálóbíró a jelenlegihez hasonló esetben a vizsgálat megszüntetésére nem is bír hatáskörrel, s így ebben a kapcsolatban a Bp. 444. §-a szóba szintén nem jöhet. A 444. §-ában említett nyomozás, illetve a vizsgálatmegszüntetés tehát arra a perszakra is vonatkozik, amikor a vádirat már beadatott vagy a Bp. 472. §-a szerint való eljárás folyamatba tétetett — vagyis figyelemmel a Bp. 264. §-ának első bekezdésére is akkor — amikor a nyomozást vagy a vizsgálatot a vádtanács, illetve a törvényszék van hivatva megszüntetni. Ez pedig a magánindítvány, a felhatalmazás és kívánat hiánya esetén, továbbá az ismeretes, de távollévő tettessel szemben történhetik csak s így épen csak az ilynemű bírósági megszüntető végzésekkel szemben van helye az eljárás újrafelvétel nélkül való tovább folytatásának. Mindez az itt felhívott törvényhelyek egybevetéséből kétségtelenül kitűnik, különösen, ha figyelmen kívül nem hagyjuk azt a tételt, hogy a Bp. 444. §-a épúgy, mint a 445. §-a az eljárás folytatását minden oly esetre nézve akarja szabályozni, amely nem ítélettel nyert befejezést: tehát a Bp. 444. §-a a föntebb megjelölt esetekben az ítélet előtti perszakban a vádirat beadása előtt és után is alkalmazható, ha az eljárás az előbbi bekezdésben kiemelt okokból lett megszüntetve. • Az ítélőtáblai törvénymagyarázat tévessége kitűnik végül abból is, hogy e felfogás szerint, ha a Bp. 444. §-ában foglalt okok valamelyikéből az eljárás a vádirat beadása után szüntettetnék meg, azt többé felvenni nem lehetne. A Bp. 444. £-a alapján azért nem, mert ez a szakasz a táblai felfogás szerint a vádirat beadása után való perszakban nem érvényesülhet, a Bp. 445. £-a alapján pedig azért nem, mert annak előfeltétele az új terhelő bizonyíték, amiről a Bp. 444. $-a által felölelt és a fentiek szerint a vádtanácsra, illetve a törvényszékre tartozó esetekben szó nincs. Az ítélőtábla törvénymagyarázata tehát mindezek szerint helytelen, mert ellenkező esetben azt kellene föltenni, hogy a törvényhozó a Bp. 444. ^-ában felsorolt eseteknek a vádirat beadásától az ítéletig való perszakban leendő elintézésére vagy egyáltalában nem gondolt, vagy a megfelelő jogszabályt meghozni szándékosan elmulasztotta, amely lehetőségek feltevése a