Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. A Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: I. Az ítélőtábla ítélete ellen a főállamügyész a vádlottak terhére a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a megállapított bűncselekmény nem a Btk. 392. §-a szerint minősíttetett. Ez a panasz alaptalan. A törvény helyes értelme szerint ugyanis a Btk. 391.§-ába ütköző közokirathamisítás a jogtalan vagyoni haszon szerzésének céljából csak abban az esetben esik a Btk. 392. §-ának minősítése alá, ha a tettes a hamis közokiratot egyenesen abból a célból készíti, vagy valódi köziratot — tartalmának megváltoztatásával — egyenesen abból a célból hamisít meg, hogy a hamis vagy meghamisított közokirat telhasználása útján s a felhasználásban rejlő kauzalitásként ő maga vagy más jogtalan vagyoni haszonhoz jusson. A hamis közokiratok készítéséért ellenszolgáltatásul kapott 46 és 20 korona kétségkívül nem a hamis közokirat felhasználásából eredő haszon. De nem szolgálhatnak a Btk. 392. §-a szerint való minősítés alapjául azok a célok sem, amelyeket a vádlottak a hamis közokiratok segélyével elérni akartak. Ugyanis a hadkötelezettség alól való kivonásból származó előny nem, vagy legalább is nyilvánvalóan nem a vádlottak által egyenesen célba vett vagyoni haszon. A vásárokra járás révén elérhető vagyoni haszon nem jogtalan, mert a megfelelő igazolvány hiánya a vásárokra járhalásnak csupán rendészeti akadálya, a vásárokon elért haszon azonban az illetőt jog szerint megilleti. Olyan tényeket pedig az ítélőtábla nem állapított meg. melyekből szükségszerűen következtethető volna, hogy J. Anna lovai járlatának elvesztését tanúsító községi bizonyítvánnyal jogtalan vagyoni haszon szerzése céloztatott volna. II. Nem kerülte el a Kúria figyemiét az alsófokú bíróságoknak az a téves kijelentése, mely szerint S. Géza vádlott közhivatalnoknak nem volt tekinthető, mert sem esküt, sem fogadalmat nem tett s csak a községi jegyző állal volt díjnoknak ideiglenesen felfogadva. Ugyanis a Btk. 461. §-a a közhivatalnoki minőséget nem köti a közhivatalnok közjogi fogalmához, hanem — szolgálatának a közérdekkel való kapcsolatánál, ebből kifolyó különleges helyzeténél s visszaélésének súlyosabb beszámítás alá eső megítélésénél fogva — tekintet nélkül arra, vájjon tett-e esküt vauv fogadalmat s tekintet nélkü! alkalmaztatásának időtartamára köz hivatalnoknak tekint mindenkit, aki törvényes helyről nyert alkal-