Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 esik a cselekményt), így pl. a Btk. 195. §-ának utolsó bekezdése, 323. §. utolsó bekezdés, 472. §. második bekezdés, 473. §. stb.; ezt azért teszi, mert törvényhalmazat forog fenn, ahol az alkalmazható törvények szubszidiárítás viszonyában vannak egymással s a törvény a halmazali szabályok alkalmazásának kizárásával kijelenti, hogy ilyenkor a súlyosabb törvényt kell 'alkalmazni. A szubszidiárítás eme viszonyánál az alap, a kezdő cselekmény eltolódást szenved s ezen eltolódás közben más jogi érték területére csap át; míg akkor, mikor az előkészületi cselekmény bontakozik ki s fejlődik bevégzéssé, a cselekmény mindig egy vonalon s ugyanazon védett büntetőjogi érték irányában halad, mint a fentiek szerint a megvesztegetésnél. Azért nem kell, sőt nem is lehet tehát a törvénynek ilyen esetben azt a megszorítást használni, hogy omennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik», mert ez csak arra az esetre vonatkozik, midőn különböző nemű jogi értékek vannak megtámadva és a jogi értékek megtámadása a subsidiaritás viszonyában áll a törvény rendszerénél fogva egymással, s a versenyző törvények közül csak egy alkalmazható. A kifejtettek szerint kétségtelen, hogy a Btk. 470. §-ban meghatározott aktív megvesztegetés a nem sikerült felbujtás tényálladéka, vagyis a felbujtás előkészületi cselekménye, ép úgy, mint a Btk. 465. §. első bekezdés második esete a passzív megvesztegetés előkészületi cselekménye, következéskép e szakasz csak addig alkalmazható, míg a cselekmény az előkészületi cselekmény keretéből ki nem nőtt. Miután jelen esetben a megvesztegetett közhivatalnokok a vádlott reábírása folytán a Btk. 467. §-ban meghatározott bűntettet elkövették, helyesen ítélték el az alsóbíróságok elsőrendű vádlottat a Btk. 69. §. i., 467. §. alapján mint felbujtót. * * = Eredményes reábírás vesztegetésre, mint megvesztegetésben való részesség: BÜlár X. 2., 42., 43. 17. Oly esetben, midőn a törvény a bűntettre tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházbüntetést állapit meg, nagy nyomatékú és nagyszámú enyhítő körülmények okából a fegyházbüntetés két évi tartamban is kiszabható; ha ez a büntetés is túlszigorú volna, börtönbüntetést kell megállapítani, a