Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

ütmletőjogi Döntvény tár. I. a) és b) pontjai alapján, mert a vádlott bűnössége megállapíttatott és cselekménye a védő indítványától eltérően minősíttetett. A védő részéről a B|>. 385. §. 1. b) pontja alapján érvényesíteni kívánt panasz nem alapos, meri az ítélőtábla a részéről valóknak elfogadott tények alapján helyesen állapította meg, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 467. S-ban meghatározott megvesztegetés bűntettében mint a Btk. 69. §. első pontja szerint felbujtói bűnrészesség minősül, mert a megállapított tényekből a Kúria is úgy találja, hogy a vádlottnak cselekvősége vádlott-társainak elhatározására nézve determináló hatással volt, miután S. Róbert és N. Ernő vádlottak nem mint a kötelességszegésre már eltökélt és elhatározott közhivatalnokok jöttek összeköttetésbe n vádlottal, hanem csak ennek pénzbeli jutalmak adásával kapcsolatos felbujtása következtében szegték meg hivatali kötelességüket. A mi szoros értelemben \ell jogi szempontból a minősítés kérdését illeti, a védő a Btk. indokolására hivatkozással azt kívánta kimutatni, hogy a megvesztegető soha sem ítélhető el a Btk. 467. alapján sem mint felbujtó, sem mint bűnsegéd, inert a 470. ^-l a törvényhozó épen azért alkotta, hogy az aktív megvesztegető nem lévén közhivatalnok, enyhébben bűnhődjék a közhivatalnoknál, meri a hivatali kötelesség megszegése, mely legfontosabb lénválladéki eleme a passzív megvesztegetésnek nem róható terhére az extraneus nem közhivatalnoknak. A Kúria figyelmét nem kerülte el a törvény indokolása (Anyaggyűjtemény II. k. 883. lap), mely támogatni látszik a védő felfogását. A Kúria azonban erre döntő súlyt nem helyezett; s pedig azért, mert a bíró s így a Kúria az 186!): IV. tc. 19. §-a értelmében a törvény szabályai szerint jár el; s a törvény indokolása autentikális magyarázatként csak akkor fogadható el, ha az összhangban van a törvény rendszerével s a törvény jogi értékelésének ama princípiumával, hogy egyenlő súlyú esetek egyenlő értékelésben részesüljenek s a súlyosabb esetek enyhébb törvényes értékelés alá ne vonassanak. A törvény indokolásának vonatkozó része azonban ellen télben áll a helyes és arányos törvényes értékelés elvével épúgy, mint a törvény rendszerével. Bizonyos, hogy a törvény indokolásának az a kijelentése, mely szerint a Btk. 470. §-a a részességről szóló fejezet alkalmazását ez esetben kizárja (II. 883. lap.), látszólag a Btk. 470. §-ába kívánta foglalni a Btk. 407. §-ához kapcsolódó bűnrészességnek és ígv a felbujtásnak is ama formáit, melyek ajándék vagy jutalom adásában vagy igérésében valósulnak meg. Ha irányadóul fogadtatnék el ez a magvarázat.