Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. Ezen ingók közül a 2 lóra és 12 ökörre nézve az alsóbíró­ságok egybehangzóan azt fogadták el valónak, hogy mert a vád­lott marhái között a foglalás és az árverés közötti időben lépfene dúlt, nem tekinthető megcáfoltnak az a védekezés, hogy a 2 ló és 12 ökör elhullott s így azok jogtalan eltulajdonítása miatt a vádlott bűnössége meg nem állapítható. Az alsóbíróságok ítéleté­nek e felmentő része" jogerős. Az illeték- és adótartozás egyébként időközben ki is lett egyenlítve. A fennmaradt 2 lóra nézve az ítélőtábla azt fogadta el va­lónak, hogy azokat a vádlott, noha Iefoglaltatásukról tudott, 1915 január végén eladta és eladási ár címén 1915 febr. 6-án 54 K-t az adóhivatalba beszállított. E tettéért a törvényszék ítéletétől eltérően az ítélőtábla a Btk. 359. §-ában meghatározott, sikkasztásnak tekintendő vétség miatt a vádlottat bűnösnek mondta ki s a Bik. 92. §-ának al­kalmazása mellett pénzbüntetéssel sújtotta, meri nem találta való­színűsítettnek sem azt a védekezést, amely szerint ez a két ló is betegség következtében leromlott és az elhullás veszélyének volt kitéve, s mert a magánérdek állított veszélyeztetettsége a' jogsértő szándékot különben sem menti, csak enyhíti. Az ítélőtábla ezen ítélete ellen a főügyész a Bp. 385. §-ának 3. pontja alapján a Btk. 92. §-ának téves alkalmazása miatt, a vádlott és védője pedig a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meg­határozott okból az írásbeli indokolás szerint azért él semmis­ségi panasszal, mert a vádlottat egyébként beismert tettében jog­talan eltulajdonítási szárídék nem vezette, hanem csak a saját és a kincstár érdekét védte, amikor a leromlott két lovat még elhullás előtt eladta, s a kapott vételárt az adóhivatalba beszol­gáltatta. Tette ezt azért is, mert a kincstár az árverést két évig nem foganatosította, mely idő alatt a lefoglalt marha jó része el­hullott. A jogsértő szándék hiányára mutat különben az a való­nak elfogadott tény is, hogy a vádlott és birtokostársai az adót és az illetéket azóta teljesen kiegyenlítették. m A vádlott és a védő semmisségi panaszát a Kúria alapos­nak találta: mert a falónak elfogadott tényekben nem talált oly megbízható alapot, amelyből a két lóra nézve a vádlott jogtalan eltulajdonítási szándékára következtethetett volna. Az a valónak elfogadott tény ugyanis, hogy a vádlott marha­állományát lépfene pusztította, azt is valószínűvé teszi, hogy a kérdéses két ló is az elhullás veszélyének volt kitéve. E lehető­séggel szemben a vádlott a két ló eladásával a magáé mellett a kincstár érdekét is védte; mert az árverés elrendelése és foga­natosításával, tehát a lefoglalt értékek biztosításával késlekedő

Next

/
Oldalképek
Tartalom