Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 8. /. Az esküdtbíróság ítéletének megsemmisítése a Bp. 385. §-dnak 1. c) pontja alapján és - bűnösséget megállapító — új ítélet hozása, mikor az esküdtek a ténykérdésre adott válaszukkal csupán oly tényeket állapítottak meg, amelyek a vádlottat erős felindulásba hozhatták, de öntudatától meg nem fosztották, a jogkérdésre adott válasz alapján azonban az esküdtbíróság beszámíthatóságot kizáró ok alapján (Btk. 76. §.) a vádlottat a vád alól felmentette. II. Házastársnak erős felindulásban elkövetelt megölése a Btk. 281. §-ának 3. bekezdése szerint minősül abban az esetben is, ha az erős felindulást az okozta, hogy a megölt személy a tettest jogtalanul súlyosan bántalmazta és az ölés ebben a felindulásban hajtatott végre. (Kúria 4918 nov. 26. B IV. 4093/1J918. sz.) A Kúria: Az esküdlbírpi ítéletet, a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján a Bpn. 33. §-ának 1. bekezdése értelmében megsemmisíti s a vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 279. §-ában meghatározott s a 281. §. 3. bekezdése szerint minősülő szándékos emberölés bűntettében s ezért őt ezen törvényhely s a 289. §. alapján, de a 92. §. alkalmazásával hat hónapi börtönre s három évi hivatalvesztésre ítéli . . . Indokok: Az esküdlbírói ílélet ellen a közvádló a Bpn. 29. §-ának 6. pontja és a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt. Előbbi irányban a panasz alaptalan s elulasíttatott, mert az esküdtek határozata nem hiányos, nem homályos s önmagának nem ellentmondó. «• A bűnösség kérdésében viszont a semmisségi panasz alapos, mert az esküdtek tévedtek, amidőn azt mondták ki, hogv a vádlott a vádbeli cselekmény elkövetésekor szabad akaratának elhatározási képességét kizáró öntudatlan állapotban volt. Az esküdlek az öntudallanság forrását a 2. sz. határozatukhoz képest abban ismerték fel, hogy a vádlott a férjével rossz házaséletet élt, mert a-részeges és dologtalan férj a vádlottat állandóan szidalmazta, női becsületéhen folyton sértegette,