Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

|(HI Büntetőjogi Döntvénytár. annak a megállapításnak a helyességét, vájjon a vádlott terhére megállapított bűncselekmény összefüggésben áll-e a vádlott munkakerülő életmódjával. (Kúria 1920 febr. 3. B IV. 1865 1919. sz.) A m. kir. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: Az ítélőtábla ítélete ellen a főállamügyész a Bp. 385. §-ának 2. pontjára hivatkozással, mert indítvány és perorvoslat nélkül határozott a bíróság a dologházba-utalás tárgyában, a vádlott pedig a dologházba-utalás elrendelése miatt jelentelt be semmisségi panaszt. A főállamügyész panaszát a Kúria a Bp. 384. §. 4. pontja alá esőnek tekintette, mert az nem anyagi jogsérelemre, hanem arra van alapítva, hogy az ítélőtábla túllépte a hatáskörét, amennyiben a dologházba-utalás tárgyában határozott anélkül, hogy erre nézve indítvány tétetett s' az elsőbíróság ítélete ellen, a dologházba-utalás mellőzése miatt, perorvoslat használtatott volna. Ez a panasz alaptalan. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a büntetés súlyosbítása végett fellebbezett s így a Bp. 387. §-ának harmadik bekezdése szerint joga volt az ítélőtáblának a főbüntetésen felül a dologházba való utalást is elrendelni. A felsőbírósági ítéletnek a vádhoz való viszonyát ugyanis a Bp. 325., 387. §-a s a 418. §. első bekezdése határozza meg, ^ törvényszakaszok, egybevetett értelme szerint a felsőbíróság súhosabb minősítést s büntetést csak akkor állapíthat meg, ha az elsőbírósági ítélet ellen a vádlott terhére ebben az irányban az ügyész perorvoslatlal élt. Az in pejus bejelentett peronoslat a részleges jogerősség bekövetkezését az ítéletnek fellebbezéssel megtámadott részére vonatkozólag a Bp. 395. §-a értelmében kizárja s az ítélőiábla a Bp. 325. §-ának és a 418. §-a értelmében époly viszonyban van a váddal, mint a törvényszék, vagyis a tetlazonosság keretében in pejus teljesen szabad a minősítés és a büntetés kiszabása kérdésében. Miután azonban a Bp. 387. §-ának első bekezdése értelmében a felsőbíróság ítélkezési szabadságát a bejelentett perorvoslat keretei határozzák meg, a felsőbíróság a törvényszék ítéletének a büntetésről szóló részét egészében, tehát ide értve a mellékbüntetéseket is, csak akkor módosíthatja a törvénynek megfelelöleg, ha az ügyész a büntetés súlyosbítása végett általában jelentett be fellebbezést, mert az ilyen bejelentés egyrészt az ítéletnek az egész büntetés komplexumára vonatkozó részét kivonja a részleges jogerősség szabálya alól s ebben az irányban korlát-