Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 97. §-ainak téves értelmezése folytán egy évi és hal hónapi fogházban szabta ki. Ennek következményeképen az ítéletnek a főbüntetést kiszabó részét a Bp. 442. §-a értelmében megsemmisíti és a vádlott szabadságvesztés-büntetését, mint főbüntetést a Btk. 90 , 9b., 97., 190. és a Kbtk. 51. ^-ai alapján 1920 jan. hó 23-ikától számítandó egy évi fogházban szabja ki. Indokok: A k—i kir. lörvényszék által jogerősen megállapított tényállás szerint G. Ferenc vádlóit a Blk. 190. §-ában meghatározott vallás elleni vétséget és a Kbtk. 51. ,^-ában körülírt vallás elleni kihágást követte el. E két bűncselekménynek anyagi halmazatáért a kir. törvényszék a vádlottat a Btk. 96. és 97. §-ának felhívásával egy évi és hat hónapi fogházra, mint főbüntetésre, továbbá 200 K pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítélte. A koronaügyész ennek az ítéletnek a főbüntetést megállapító részét törvényt sértőnek találja, s ez alapon él a jogegység érdekében perorvoslatlal, amelynek kérelme az, hogy a törvényszéki ítélet főbüntetést megállapító részében semmisíltessék meg és az elítélt büntetése a Blk. 190. §-ában foglalt büntetési tétel keretében szabassék ki. A jogegységi perorvoslat jogi indoka az, hogy a törvényszéki ítéletnek törvényisértő része ellenkezik a magyar büntetőtörvénykönyvnek az összbüntelés kiszabására vonatkozólag elfogadott mérsékelt kumulatió rendszerével, lovábbá, hogy a Btk. 97. §-a «vétségek». valamint ((vétségek és kihágások)) halmazatáról szólván ez a szakasz egyáltalán nem alkalmazható akkor, ha egy vétség egy vagy több kihágással konkurrál. A kir. Kúria is abból a nem vitás felfogásból indul ki, hogy a Btk. összbüntelési rendszere a mérsékelt kumulációt írja elő, amelynek következménye az, hogy a bíró állal kiszabandó büntetésben a halmazatban álló minden bűncselekmény törvényes büntetésének érvényesülnie kell, de úgy hogy azért a büntetések teljes kumulációja elkerültessék; vagyis nincs rideg kumuláció, de nincs abszorpció sem, kivéve a halálbüntetés, az életfogytiglani és a 15 évi fegyház büntetésnél. A kir. törvényszék tehát azzal nem sértette meg a törvényt, hogy a Btk. 97. §-át alkalmazta, mert a kir. Kúria -e törvényhely betűszerinti értelmezését nem tarlja helyesnek, hanem osztozik a kir. törvényszék felfogásában, amely szerint a Btk. 97. §-a — vagyis az egy évvel való büntetésemelés lehetősége — akkor is nyitva áll a büntetést kiszabó bíró előtt — ha az egy vétség és egy kihágás halmazatára szabja ki az összbünletést. A ((vétségek)), továbbá a ((vétségek és kihágások)) szavaknak ugyanis általános nyelvtani értelme a kir. Kúria felfogása szerint