Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

88 Büntelőiogi Döntvénytár. •\e\Őszék elnökévé s a \ádlolt egészen a letartóztatása napjáig elnökként viselkedett s ilyen címen vezette hivatalát. A vádlott ebben a minőségében az ú. n. tanácsköztársaságnak erőszakos hatalomra jutása után köz\ ellenül: 1919 március rí7-ik napján a legfőbb állami számvevőszék személyzetét teljes ülésre hívta össze, azon a vád szerint a régi rendszert kémén) kritikával lebecsülte, az új erőszakos alakulatot dicsőítette, s neki teljes lelkesedését és munkakészségéi felajánlotta. A beszéd szövege állítólag a hivatal levéltárába tételeit, ahonnét később eltűnt. A kir. ügyész e beszéd tartalma alapján dr. St. István ellen izgatás bűntette miatt vádat emelt a budapesti büntető kir. törvényszék, mint a 4-039 1919. M. E. sz. rendelet érielmében eljáró bíróság elolt, amely az ügyet fŐtárgyalásra vitte s azon hozta azt a határozatát, amely szerint a saját hatáskörét leszállítja, az iratokat a kir. ügyésznek visszaadja. E határozat indokai lényegileg abban összegezhetők, hogy a vádbeli izgató beszéd a > ádlott hnatali cselekménye, amelyet mint a legfőbb állami számvevőszék elnöke követett el. tehát bűnügye a kivételes parlamenti bíróság hatáskörébe tartozik. H,ogy pedig a vádlott valóban legfőbb számvevőszéki elnök volt, azt a kir. törvényszék, mint lényt elfogadja, legföljebb annyit enned meg. hogy «nem alkotmányos elnök)) \olt. de ez a hatáskör kérdésén szerinte mit sem változtat, mert az 1920:X. le. 16. S-a a kir. törvényszék törvényértelmezése szerint, a törvényes miniszterek és törvényes számszéki elnökön felül, amint kiterjed a nem alkotmányos minisztérium tagjaira, analógiakénen ugyanígy kiterjed a nem alkotmányos számszéki elnökre is. mivel ezzel ellenkező rendelkezés a törvényben nincs. Ezt a határozatot a koronaügyész törvénysértőnek tartjaT azért ellene a jogegység érdekében perorvoslattal él, amelyben kimerítő indokok alapján kéri a határozatot megsemmisíteni s a kir. törvényszéket további perrendszerű eljárásra utasítani. A koronaügyész perorvoslala alapos. Dr. St. István vádlóit ugyanis a kir. Kúria felfogása szerint sohasem volt a legfőbb állami számvevőszéknek törvényesen kinevezett elnöke, akire nézve a törvényes elnökséggel összekötött közjogi kivételes szabályok kihatottak volna. A vádlottnak ez az elnöki kineveztetése ugyanis az 1870: XVIII. tc.-bén előírt törvényes feltételek nélkül történt. Ez a kinevezés forradalmi erők akaratnyilvánítása, az alkotmány félretételével előidézelt önkényes állapot, mely a közjogi erol teljesen nélkülözi, léhát az 1920:1. tc. 9. §-a szerint természetesen gvökerében érvénytelen. Ezt az eredeti érvénytelenséget megszüntethette, s vissza-