Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 85 36. A magyar alkotmányos államforma, mint tör­ténelmi fejlemény és élő valóság az ú. n. tanács­köztársaság fennállása alatt csupán szünetelt, de nem pusztult el; ehhez képest a magyar alkotmá­nyos államformát a büntetőjogi védelem abból az időből is megilleti. (Kúria JEH. 1920. jún. 22. B I. 1886 1920. sz.) A kir. Kúria: A győri kir. törvényszék az izgatás bűntettei­vel vádolt X. István bűnügyében 1920 évi április hó l-jén B. 569 3. szám alatt hozott ítéletének azzal a részével, amely sze­rint a vádlottat a Btk. 173. §-ába ütköző alkotmány elleni izga­tás három vétségének vádja alól a Bp. 326. §. 1. pontja alap­ján felmentette, megsértette a törvényt az által, hogy a magvai­alkotmányos kormány formát 1919. évi április hó 4-ike és 1919. évi június hó 28-ika közötti időben tényleg nem létezőnek, bűn­cselekményt létesítő módon meg nem támadhatónak mondotta ki, s ezzel attól a büntetőjogi védelmei megtagadta. E határozat a felekre nem bír hatállyal, s a föntemlílett kir. törvényszéki jogerős ítélet egyéb részét a kir. Kúria nem érinti. indokok: N. íslván ellen a kir. ügyész vádat emelt azért, mert 1919 április 4., 17. és június 28-án három cikket írt és tett közzé, amelyekben nyíltan a magyar alkotmányos államfor­mát megtámadta. E három, sajtó álján elkövetett izgatás vétségének vádja alól a kir. törvényszék a már említett jogerős ítéletével a vád­lottat a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmentette és pedig azzal az indokolással, hogy «a cikkek megírásának idején az alkotmá­nyos államforma tényleg már nem létezett s így annak meg­támadása bűncselekményt nem képez». A koronaügyész ezt a felmentést törvénysértőnek találja s ezért a jogegység érdekében használt perorvoslatában a kir. .tör­vényszék ítéletének felmentő részét kéri megsemmisíteni. A perorvoslat alapos. A jog ugyanis általában, de az alkotmányjog különösen nem szűnik meg jog lenni azért, meri ellene erőszakot használtak, vagy egyéb jogellenességet köveitek el; sőt a magán- és köz­jogok védelme épen a támadás, a jogellenes cselekmény követ­keztében válik szükségessé és időszertívé. Ha ez a védelem egy ideig nem érvényesülhet vagy hatástalan, abból nem következik

Next

/
Oldalképek
Tartalom