Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. alatt kiailla a nemzetgyűlés tagjainak választására vonatkozó ren­deletét, amelyet kiegészített és módosított a 6516/1919. M. E. számú rendelet, a kötelező szavazásra vonatkozó rendelkezések végrehajtását pedig a 9010 1920. B. M. sz. rendelet szabályozta. E rendeletek szerint a szavazás kötelező. Nem igazolt el­mulasztása pénzbírság és más joghátránnyal jár, amelyekre vo­natkozó szabályszerű eljárás az illetékes kir. járásbíróság hatás­körébe lett utalva. E rendeletek előírásának tett eleget a budapesti XXI. választó­keriilet választási biztosa, amikor a szavazást elmulasztó válasz­tók névjegyzékét további szabályszerű eljárás végett átküldte a budapesti büntető kir. járásbírósághoz. A kir. járásbíróság azonban a fentemlített számú végzésével hatáskörét nem állapította meg, az eljárás lefolytatását mellőzte, s az iratok visszaküldését esetleg irattárba helyezését rendelte el. A kir. járásbíróság határozatának kimerítő indokolása lénye­gileg abban összegezhető, hogy a fenti rendeletek egy a tételes jogban ismeretlen, új választási bűncselekményt létesítenek, ahhoz büntetésszerű, részben eddig nem ismert következményeket fűz­tek, megtorlása módját a Bp.-tól lényegesen eltérő eljárás kör­vonalozásában előírták, pedig erre a rendeletekel kibocsátó kor­mány a fennálló törvényekkel szemben nem volt feljogosítva, ennélfogva ezek a rendeletek nem törvényesek, bírói ítélkezésT eljárás alapjául el nem fogadhatók, mert sértik a tételes törvé­nyeket, nevezetesen a büntetőtörvényt, a kihágási büntetőlör­vémt és a bűnvádi perrendtartást! Az 1920 :1. te. bevezetését, 1. és 10. §-át a kir. járásbíró­ság ugyan nem tévesztette szem elől, de az e törvényhelyen olvasható rendelkezésekre nézve azt mondja, hogy ezekkel a kér­déses rendeleteket kibocsátott kormányoknak utólag csak a ren­delet kibocsátási joga, vagyis jogalkotóképessége lett elismerve, s nem lelt nekik utólag az az erő is megadva, hogy fennálló törvényekkel szemben új bűncselekményekel, újszerű büntetése­ket, sajátos eljárást és bírói hatáskört állapíthassanak meg a Blk. és a Bp. alapelveinek megsértésével. A koronaügyészség ezt a kir. járásbírósági határozatot tör­vénysértőnek találja, a jogegység érdekében megengedett per­orvoslattal megtámadja, kéri a határozat megsemmisítését és a kir. járásbíróságnak arra való utasítását, hogy a fentemlílett ren­deletek értelmében, szabályszerűen járjon el. A kir. Kúria a perorvoslatot alaposnak találta, s ennek kö­vetkeztében a rendelkező rész szerint határozott. Elöljáróban a kir. Kúria reámutat a kii- járásbírósági hatá­rozatnak arra a lényeges tévedésére, mintha az adolt esetben a

Next

/
Oldalképek
Tartalom