Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Bü itetőjogi Döntvénytár. 75 kétsége sem leheléit az iránt, hogy azok lopás bűntettei útján jutottak a nevezettek kezéhez; való tény, hogy az így megszerzett ingók egész tömegeket tesznek ki és a lehető legváltozatosabb minőségűek; való tény, hogy a vádlott a vagyonbiztonságra nézve rendkívül veszélyes cigánytolvajoknak valóságos raktárhelyiséget tartolt a padlásán, ahol a lopott holmit tömegesen elhelyezték. Végül való az is, hogy a vádlott akkor vincellér volt. s e foglalkozásából kifolyóan is keresett. Az alsóbíróságok épen ezen utóbbi körülménynél fogva nem minősítették az orgazdaságot üzletszerűnek, mert a vádlottnak nem az, hanem a vincellérség volt a keresetforrása. E felfogás helytelen. Elsősorban ugyanis kérdés az, hogy a vincellérség, mint keresetforrás jövedelmezelt-e a vádlottnak annyit, mint az orgazdaság ? A valószínűség amellett szól, hogy a nagy tömegű lopott holmi a mai viszonyok és árak mellett jelentékenyen többet jövedelmezhetett a vádlottnak, mint a vincellérállás; de eltol el is tekintve, a Btk. 372. §-ának tartalma, s az üzletszerűség jogi fogalma nem is követeli, hogy az orgazdaság az illetőnek akár fő-, akár az egyedüli kereselforrása legyen. E fogalom teljességéhez ugyanis eiegendő az, hogy a vádlott az orgazdaságot akár fő-, akár mellékkereselkép, de a tartósság célzatával azért űzi, hogy azzal jövedelmet szerezzen, illetve azt szaporítsa, már pedig a fentebb kiemelt térnek szerint a vádlott az orgazdaság űzésére egész rendszerességgel berendezkedett, a lopott holmi megszerzését nagyban űzte s e tevékenysége három jelentékenyebb megszerzési cselekmény körül csoportosul, amelyből jelentékeny anyagi haszon nézett a \ádloltra, a Kúria tehát azt a helyes jogi következtetést tartja levonandónak. hogy a vádlott az orgazdaságot üzletszerűen folytatta, s így ezt a minősítő körülményi meg kellett állapítani. .Minthogy pedig az állandó bírói gyakorlat az üzletszerűség minősítő körülményét az orgazdaságnál egységesítő hatásúnak ismeri föl, a három vádbeli cselekményt jogi egységbe kellett foglalni, ami tárgyi súlyukat természetesen nem csökkenti, sőt a folytatólagosság, mint súlyosító körülmény önmagában véve is nagy nyomatékosságánál fogva különös figyelmet követel.. . / * * = Üzletszerűség és keresetforrás: BDlár IX. 131., 103., X. 120., L68. Önmaí:áb;iri az, hogy a vádlott több ízben vásárolt lopott dolgokat, még nem szolgál alapul az üzletszerűség megállapítására : BJT. LXII. k., 112. lap. — Üzletszerű lopások anyagi halmazatkép büntetése : BDlár VIII. 170. Üzletszerű, kerítéseknek jogi egységkép büntetése : BDlár XI. 27.