Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 49 szerítette, holott a színház foglalkozási naplójából az ellenkező tényt ismerte. M. rendőrkapitány a rendőri sajtóiroda útján a lapokat is ily téves irányban informálta, minek következtében J. színházigazgató ellen a sajtóban támadó cikkek jelentek meg, amelyekkel szemben ő védekezett, támadván M. rendőrkapitányt a lapoknak valótlan értesítése miatt, amelyet hivatalos rendőri nyilatkozat is megcáfolt. M. rendőrkapitány ezzel szemben szintén hírlapilag védekezett és e védekezése alkalmából írta a vádlott ellene a vád tárgyává tett közleményt, amelyben M. rendőrkapitánynak ebben az ügyben való hivatali működését súlyos kitételekkel bírálja, olyan tényeket állítván róla, amelyek valóságuk esetén a fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhatnának. A vádlottnak e közzétett cikke miatt felhatalmazásra üldözendő, sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt M. rendőrkapitány feljelentést tett s a kir. ügyészséget a bűnvádi eljárás folyamatbatételére s a vád képviseletére kérte. A kir. ügyészség vádja alapján a kir. törvényszék a vádlottat a vád alól felmentette, mert úgy találta, hogy a vádlott az állított tények valóságát bebizonyította. A kir. ügyész fellebbezése folytán a kir. tábla a vádlottat bűnösnek mondta ki, mert a vádló a vád tárgyává tett sajtóközleményben a valóknak bizonyult tényeken felül olyan tényeket is állított a sértettről, amelyeknek valóságát nem bizonyította s amelyek mint önálló tényállítások valóságuk esetén a sértett ellen bűnvádi, illetve fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhatnának s a sértettet közmegvetésnek tennék ki. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a vád tárgyává tett sajtóközlemény a sértettnek hivatali működésére vonatkozó tényállításokat és az azokhoz fűzött, azokra közvetlenül utaló, bíráló kitételeket tartalmaz. A felek a kir. tábla ítélete ellen semmisségi panasszal éltek és pedig a kir. főügyész a Bp. 385. §-ának 3. pontja, a vádlott csatlakozásával a védő a Bp. 385. §-ának 1. a) és c) pontja alapján. Ezen panaszok felülvizsgálatát azonban a kir. Kúria mellőzte, mert a vádlottat a jelen ítélet rendelkező része értelmében hivatalból figyelembe vett semmisségi okból találta felmentendőnek. E jelen bűnügy elbírálásánál ugyanis a cselekmény elkövetésekor, illetve a feljelentés megtételekor érvényben volt Btk. 258. és 259. §-a és 270. §-ának 2. ponlja és az azóta 1914 okt. 12-én életbelépett 1914 : XLI. tc.-nek 1., 3., 5. és 9. §-a, Büntetőjogi Döntvénytár. XII. í