Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 §-ában meghatározott hatóság előtti rágalmazás vétségének elkövetésével vádolta. A b—i kir. járásbíróság 1916. B. III. 20,214/5. sz. alatt hozott ítéletével G. Józseíné vádlottat a fent idézett kifejezések használata miatt az 1914: XLI. tc. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondotta ki. A magánvádlónak és képviselőjének, nemkülönben a vádlottnak fellebbezésére a b—i kir. törvényszék mint fellebbviteli bíróság 1916. B. X. 11,982/8. szám alatt hozott jogerős másodfokú ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét a Bp. 38o. §-ának 1. a) pontjában megjelölt anyagi semmisségi okból megsemmisítette és a vádlottat a Bp. 326. §-ának 1. pontja alapján a vád alól felmentette. A felmentést a kir. törvényszék az 1914: XLI. tc. 17. §-ára fekteti, azt hozván íel indokul, hogy «a szóbanforgó beadvány a telek között folyó házassági és más polgári és bűnperek keretében a perbeli előadásoknak és beadványoknak mintegy kiegészítéséül, bár nem megfelelő helyen, de mégis hatóság előtt benyújtva, a perek folyamán vitatott tényekre való utalást foglal magában, s így, habár annak hangja helyenként túlhaladja is a perben álló lelek védekezési határait, mindamellett az 1914: XLI. tc. 17. §-a értelmében G. Józsefné ellen a rágalmazás vagy becsületsértés vétségét megállapítani nem lehet)). Az 1914 :XLI. tc. 17. §-ának a jelen esetben történt alkalmazása törvénysértő. Ez a §. ugyanis akkor zárja ki a rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását, ha a tényállítás vagy a valamely tényre közvetlenül utaló kifejezésnek használata hatóság előtt folyamatban lévő ügyben tárgyalás alkalmával szóval vagy ügyiratban az ügyre és az ügyfélre vonatkozólag történt. A törvénynek ez a rendelkezése a bírói vagy a közigazgatási hatósághoz valamely köztük vitás ügy eldöntése végett forduló feleknek és képviselőiknek a nyilatkozat szabadságát kívánja biztosítani és ebből az okból a büntetőjogi felelősség alól mentesíti őket, ha a tárgyalás alkalmával a vita hevében vagy az ügyiratban az ügyre és az ügyfélre vonatkozólag olyan nyilatkozatot tettek, mely egyébként a rágalmazás vagy becsületsértés tényálladékát állapítaná meg. Ez feltételezi, hogy a nyilatkozat azon hatóság előtt tétessék, mely a telek között előtte folyamatban lévő vitás ügy eldöntésére hivatott. De nem nyújt mentességet a törvény a feleknek vagy képviselőiknek abban az esetben, ha a tényállítás vagy kifejezés használata olyan hatóság előtt történt, melynél — mint a jelen