Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

32 Büntetőjogi Döntvénytár. panasza azért, mert az alsóbbfokú bíróságok a Btk. 92. §-át, az enyhítő körülményekre és súlyosítók hiányára tekintettel helyesen alkalmaztak. 18. /. A házassági 'anyakönyv vezetésével megbízott körjegyzőtlanyakönyvvezetői tennivalóinak teljesítésében közhivatalnoknak kell tekinteni. — IL Állami anyakönyvvezetőnek az a cselekménye, hogy az előtte kötött polgári házasság megkötése napjául az állami anyakönyvbe a valóságnak meg nem felelő időpontot jegyzett be, a Btk. 39b. §-ában meghatározott közokirathamisítás bűntettének tényálladékát állapítja meg. — ///. A jogsérelem lehetősége a Blk. 39b. §-ában meghatározott bűncselekménynek is tényálladéki eleme; közömbös azonban az a körülmény, hogy jogsérelem — bár a cselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el — panasz vagy felszólalás tárgyává senki részéről nem tétetett. (Kúria 1918 jan. 9. B III. 4467. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok : A másodfokú bíróság ítélete ellen, a vádlott csatlakozásával a védő a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt. A panasz alaptalan. A megállapított tényállás szerint ugyanis a vádlott S. vármegye h-i anyakönyvi kerületében körjegyzői és anyakönyvvezetői minőségben volt alkalmazva. Ezen utóbbi közhivatali minőségében a Z. János és M. Zsuzsanna, a L. János és C. Mária, valamint a H. János és V. Anna által 4911 febr. 22-én előtte kötött polgári házasság megkötése napjául az állami anyakönyvekbe az 1911 márc. 13. napját vezette be. A vádlott ezen ténykedése kimeríti a Btk. 394. §-ába ütköző és a 393. §. szerint minősülő három közokirathamisítás bűntettének tényálladékát. Ezen az alapon tehát az alsófokú bíróságok helyesen állapították meg a vádlott bűnösségét, a semmisségi panasz indokaiban felhozottakra tekintettel azért, mert a házasság megkötésének ideje nemcsak a közhitelesség szempontjából, hanem a