Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

12 Büntetőjogi Döntvénytár. útján való kézbesítés helyet nem találhat, mert a vádlott nem önként, hanem katonai kötelességének teljesítése céljából a katonai hatóság rendelkezése folytán tartózkodik külföldön. A jövedéki ítéletet a külföldi hatóságok vagy bíróságok útján sem találja kézbesíthetőnek, mert ily irányban a jogsegély ki van zárva. A jövedéki kihágási ügyekben hozott ítéletek jogi természetüknél fogva büntető ítéletek, amelyek külföldön sem végre nem hajthatók, sem más állam hatóságai útján a 23,466/874. P. M. számú rendelet helyes értelme szerint nem kézbesíthetők. Viszont a közös katonai hatóság rendelkezése folytán a magyar korona országainak területén kívül szolgálatot teljesítő magyar honosnak a közös katonai parancsnokság útján a jövedéki büntető ügyben keletkezett ítélet joghatályosan kézbesíttethető. Az ily módon eszközölve kézbesített ítélet ellen beadott fellebbezés érdemi elbírálásának ezek szerint törvényes akadálya nincs. II. A vádlott azt az alaki szabálytalanságot is panaszolja, hogy a vádkereset vele közölve nem lett. A jövedéki büntetőbírósági eljárást szabályozó 800/1916. I. M. sz. rendelet 33. §-a értelmében azokban az ügyekben, amelyekben a pénzügyi hatóság a vádiratot a rendelet életbelépésének napja: 1916 május 1-je előtt már benyújtotta, a bíróságok az eddigi szabály szerint járnak el. A jelen ügyben az említett határidő előtt már az ítélet is meg volt hozva s így dr. A. Samu vádlott a régi eljárás alapján a vádirat kézbesítését nem igényelhette tehát az emiatt emelt panasza nem alapos. III. Az elévülés kifogása sem áll meg. A pénzügyigazgatóság 1914 júl. 4-én nyújtotta volt be a vádiratot s azt a kir. törvényszék azért adta vissza, hogy a vádkereset P. Sándorra nézve szabatosan terjesztessék elő. Az 1915 január 18 án újból beadott vádirat alapján — az iratok kiegészítése után — a fellebbezéssel megtámadott ítélet meghozatott. Dr. A. Samu ellen 1910 június 16-tól, vagyis az eljárás alapját képező ((ideiglenes adás-vevési szerződés)) után az 1911 márc. 21-én tett feljelentés következtében az eljárás a vádiratnak 1915 január 18-án történt benyújtásáig állandóan tolyt és közben három évi elévülési időn át nem szünetelt. Már pedig a kir. Kúriának III. sz. döntvénye szerint a kihágás elkövetője ellen a pénzügyi hatóság részéről intézett, a kérdőrevonás fogalmának megfelelő bármely vizsgálati cselekmény a bélyeg- és jogilletékekre vonatkozó szabályok 220. §-ában meghatározott Mrom évi elévülési időt félbeszakítja. Ezek szerint a különben