Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. zolvány: közokirat. Az ily igazolvány közokirat jellegén nem változtat az, ha eredeti aláírás helyett többszörözés útján készült aláírással van ellátva. (Kúria 1917 dec 4. B III. 4862. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a vádlottak és a védők a Bp. 385. §-ának l. a) pontja alapján semmisségi panasszal éltek azért, mert a vádlottak nem tudták, mikép a szállítási igazolványok hamisak; a hamisítványokat büntetőjogi értelemben nem használták; ezek a hamisítványok nem közokiratok; jogsérelem senkire nem háramolhatott, tehát bűncselekmény nem torog íenn; de ha fenn is forog, büntetésük kiszabásánál a Btk. 92. §-át az alsóbíróságok tévesen mellőzték. A panaszok alaptalanok. Az alsóbíróságok azt fogadták el valónak, hogy G. vádlott Ausztriába terményt és más cikket akart szállítani, amihez neki az Országos Gazdasági Bizottság által kiállított igazolványokra volt szüksége, amelyeknek természetét, jelentőségét, megszerzésök törvényes módját mint kereskedő ismerte. Ilyen igazolványokat azonban nem tudott szerezni. Szerzett tehát üzleti ismerősétől K. vádlottól 11 db sikerült utánzatú hamisított igazolványt ellenőrzési szelvény nélkül 43,000 K-ért. A 11 db hamisítványból G. vádlott 3 dbot szállítás eszközlése végett kiadott a szállítóknak, akiknek aggályoskodására kijelentette, hogy az igazolványok egy részének a nála állítólag meglevő ellenőrzési szelvénynek hiánya a szállítást nem akadályozza, mert épen az a művészet: ellenőrzési szelvény nélkül szállítani, amikor is az ellenőrző Haditermény r.-t. nem tudja meg a szállítást. A miniszteri engedély számának hiánya pedig nem okoz bajt; szállított ő már így máskor is. Az egyik szállító kérdezősködő utánjárása folytán azután kiderült az egész visszaélés, az igazolványok hamisított volta, a szelvények hiánya s a 11 db hamisítvány a hatóság kezébe került. Való tény az is, hogy G. az igazolvány-hamisítványok segítségével idegen név alatt akart Ausztriába terményt, árut engedély nélkül szállítani és pedig anyagi haszon reményében. Való tény az is, hogy a 11 db hamisítvány készítője ismeretlen, hogy K. vádlott azok eladása után, előrelátó védekezés okából, a vételárt nem akarla vádlott-társa utalványára a bankból maga felvenni, nehogy neve szerepeljen, hanem G.-val vétette fel a pénzt és vette át tőle már a bankban, ahová ezt a társát elkísérte. K. vádlott — aki még a kir. törvényszéki íőtár-