Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

2 Büntetőjogi Döntvénytár. ellenben az 1916 aug. 17-én kiállított igazolványnak eredménye nem lett. E tényállás alapján a kir. tábla a vádlottat az 1912 : XXX. tc. 67. §-ában meghatározott véderő elleni vétségnek vádja alól a Bp. 326. §-ának 1. pontja alapján azért mentette fel, mert e tényállás a vádbeli vétség jogi ismérveit nem meríti ki. Erre az eredményre a kir. tábla azon törvénymagyarázat folytán jutott, amely szerint a vádbeli vétséget csak az követi el. aki magát vagy mást fondorlattal, a tényleges szolgálat megkezdése, vagy a törvényes hadkötelezettség alól kivonja. Ez utóbbi alatt a kir. tábla az 1912 : XXX. tc. 66. §-ára való tekintettel kizárólag a sorozásra nem állást, a katonai kötelékbe jutásnak egyáltalán való kikerülését érti. Minthogy pedig D. Menyhért ténylegesen szolgált, mikor ideiglenesen szabadságolták, tehát hadkötelezettségét megkezdett tényleges szolgálatban teljesítette, ennélfogva a vádlott tette őt sem általában a hadkötelezettség, sem a tényleges szolgálat megkezdése alól ki nem vonta. Ezt az ítéletet, mint törvénysértőt, a koronaügyész a jogegység érdekében használt perorvoslattal megtámadta. A perorvoslat alapos. Az 1912 : XXX. tc. 67. §-ában foglalt ((hadkötelezettség)) kitétel jogi fogalmát ugyanis a kir. tábla tévesen magyarázta és állapította meg. E fogalom az 1912 : XXX. tc. 1., 8. és 16. §-ának idevágó rendelkezéseit figyelembe véve, nemcsak a sorozásra és felülvizsgálatra állást, illetőleg megjelenést jelenti, hanem felöleli általánosságban és egészében a szolgálati és népfelkelési kötelezettséget is; a szolgálati kötelezettség pedig jelenti a közös hadseregben, a haditengerészetnél vagy a honvédségnél teljesítendő úgy tényleges, mint tartalékos szolgálati kötelezettséget. Amikor tehát D. Menyhért katonai kötelezettségét tényleg teljesítette, hadkötelezettségének tett eleget és a vádlott fondorJatos tettével őt ebből a tartós állapotából vonta ki és hagyatta vele abba kötelezettsége további teljesítését, amivel a hadkötele zettség alól való kivonás jogi fogalmát kimerítette és így a vádbeli vétségben bűnösnek volt volna kimondandó. Ha a törvényt máskép, nevezetesen a kir. táblai ítélet módján magyarázzuk, akkor a tényleges szolgálat megkezdése alól való fondorlatos kivonás büntetendő volna, ellenben a már folyamatosan teljesített szolgálat fondorlatos megszakítása, abbahagyása büntetlen maradna. Ilyen akarat pedig a törvénynek nem tulajdonítható. A vádlott bűnösségén különben az 1912 : XXX. tc. 66. §-ának rendelkezése sem változtat, mert az nem a vádbeli, hanem más