Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

132 Büntetőjogi Döntvénytár. Ebben az ügyben a szekszárdi kir. törvényszék vádtanácsa illetékességét azért nem állapította meg, mert az első sorban említett levél Székesfehérvárott, a második pedig Badapesten került a hatóság kezébe, tehát a rágalmazás Székesfehérvárott, illetve Badapesten vált elkövetetté s így az időrend figyelembe vétele mellett elsősorban a székesfehérvári kir. törvényszéket illeti meg az illetékesség. A székesfehérvári kir. törvényszék ezzel szemben illetékességét azért nem ismerte el, mert a levél utján elkövetett bűncselekménynél az eljárásra a feladás és a kézbesítés helye szerint való bíróság egyformán illetékes lévén, közöttük a Bp. 16. §-ának 2. bekezdése értelmében a megelőzés dönt. A jelen esetben tehát a szekszárdi kir. törvépyszéknek kell az illetékességet vállalnia annyival inkább, mert a terhelt annak területén lakik. Az így támadt illetékességi összeütközést a kir. Kúria a székesfehérvári kir. törvényszék illetékességének megállapításával szüntette meg. A rágalmazás vétségének elkövetési cselekménye ugyanis az, hogy a rágalmazó «más előtt tényt állít»; amíg tehát ez a más előtt való tényállítás fizikailag meg nem valósul, addig a rágalmazás létre nem jött. A jelen esetben azonban a tényállítás konkrét valósággá, jogi értékű cselekménnyé csak a székesfehérvári csendőrhatóság elölt lett, mert a terhelt zárt levelének tartalma ezelőtt a hatóság előtt vált az 1914: XLI. tc. 1. §-ában megkívánt mértékű nyilvános tényállítássá, ennélfogva a vádbeli rágalmazás vétségének elkövetési helye kizárólag Székesfehérvár. Ezzel meg is van oldva a Bp. 16. § ának l. bekezdése értelmében az illetékesség kérdése, amelynél zárt levélről lévén szó, K., mint elkövetési hely figyelembe ép úgy nem jöhet, mint ahogy nem jöhetne akkor, ha a tényállítás elkövetésére otthonában elhatározott terhelt személyesen jött volna Székesfehérvárra s a csendőrhatóság előtt a rágalmazó tényállítást szóval teszi meg. Az ellenkező felfogás annak a vitatására adna alapot, hogy miután a zárt levélben foglalt rágalmazás a levél feladásának helyén is elkövetettnek tekintendő, az büntetendő akkor is, ha a zárt levél a címzetthez soha meg nem érkezett s tartalma senki tudomására nem jutott, ami valójában a meg nem valósult szándék büntetését jelentené. Ha pedig a zárt levél megírásának, postára adásának helyén a «más előtt való tényállítása elkövetési cselekménye hiányozván, a «más» jogi ismérve még nem valóság s esetleg a levél elkallódása esetén nem is lesz azzá, minthogy a rágalmazás kísérlete — jogilag szóba nem jöhet — nincs semmi jogi