Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. iú9 (Kúria 1918 ápr. 23. B I. 420/1918. sz.) A kir. Kúria: Az esküdtbíróság ítéletét a íőtárgyalással együtt a Bpn. 35. §-ának 1. bekezdése értelmében megsemmisíti, új eljárást rendel el és ezt az eljárt kir. törvényszékre, mint esküdtbíróságra bízza. Indokok: A vád alapja a vádlottnak az a sajtóközleménye, amelyben a sértett polgármesterről megszégyenítő, gúnyoló kitételek kíséretében azt a tényt állította, hogy a harctéren levő katonák gyermekeinek táplálásáról nem gondoskodik, részükre lisztet, kenyeret nem szerez, az emiatt hozzáforduló anyáknak varjuTogdosást és varjuhusevést ajánl, vagyis amire hivatali képessége nem elég, azt a levegőből venné és a varjakkal pótoltatná. Mindezért a sértettet városi holló atyának nevezi. E sajtóközlemény tényállításait a vádlott bizonyítani akarta, amivel szemben a sértett is ellenbizonyítást ajánlott. A kir. törvényszék, mint esküdtbíróság, a valóság bizonyítását — bár a vádlott hátrányára nem is az ajánlott terjedelemben — elrendelte és foganatosította. A bizonyítás anyagát azonban nem a Bpn. 3—11. §-aiban előírt módon szerkesztett kérdésekben terjesztette az esküdtek elé. A valóság bizonyítására vonatkozó és a főtárgyaláson felmerült ténybeli adatokat és körülményeket ugyanis az esküdtbíróság nem foglalta össze a Bpn. 10. §-ában és 5. §-ának 2. bekezdésében meghatározott módon megfelelő ténykérdésekbe, hanem ahelyett a II. és III. kérdésben ténykörülmények kiemelése nélkül véleményt kér az esküdtektől arra nézve, hogy a sértett a liszt- és kenyérhiány orvoslása végett ((minden lehető intézkedést megtett-e és hogy a lisztkiosztás fennakadásának a sértett hivatali nemtörődömsége volt-e az oka?» E perrendellenes és az esküdték kérése után sem megfelelően helyesbített kérdésföltevés volt az oka annak, hogy az esküdtek nem határoztak a bizonyítás anyaga felett; nem nyilatkozhattak arról, vájjon a bizonyítás adatait való tényül elíogadják-e vagy sem s nem nyújtottak ténybeli adatot arra sem, hogy a kir. Kúria a kir. ügyész semmisségi panaszának érdemi elbírálásakép a valóság bizonyításának sikerét vagy sikertelenségét jogi kérdésként felülvizsgálhassa. Fokozza az emiatt előállott zavart az is, hogy bár az esküdtek a II. alatti ténykérdésben azt fogadják • el valónak, hogy a sértett nem tett meg minden lehetőt a liszt stb. szükség elkerülésére, a III. sz. ténykérdésben viszont hétnél több nemmel döntik el azt a kérdést is, vájjon a sértett hivatali nemtörődömsége volt-e az oka a lisztkiosztásban beállott fennakadásnak, tehát a II. kérdésben elfoglaltakkal ellentétes felfogásra jutnak, Büntetőjogi Döntvénytár. XII. 9