Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)
Büntetőjogi Döntvénytár. 125 semmisségi panaszát, hogy a valóságot bizonyítani képes, mint törvényben kizártat visszautasította. (Kúria 1918 máj. 15. B I. 2644/1918. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt visszautasítja. Indokok; A kir. tábla ítélete ellen a vádlott semmisségi panaszt jelentett be, mert nem érzi magát bűnösnek és mert a valóságot bizonyítani képes. Minthogy ebben a bejelentésben a panasz jogi oka megjelölve nincs és ilyenre a vádlott védekezéséből sem lehet következtetni ; minthogy továbbá a valóság bizonyítását a vádlott a St. 53. §-a és az 1914 : XLI. tc. 29. §-ában meghatározott időn túl nem kérheti és ilyen címen semmisségi panasszal sem élhet, a panaszt a Bp. 434. §. 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. 71. Valamely állított tény valósága akkor van bebizonyítva, ha a tényállítás lényege beigazolást nyert; nem az a kellék, hogy az állításnak minden legkisebb részlete, árnyalata beigqzoltassék, elég, ha az állított és bizonyított tény között egyensúly vagy legalább jelentőségben arány mutatkozik. (Kúria 1918 ápr. 30. B I. 703/1918. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: A kir. tábla ítélete ellen a főmagánvádló képviselője a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért használt semmisségi panaszt, mert a megállapított tényállásban a rágalmazás ismérvei bennfoglaltatnak. A panasz alaptalan, azt tehát a Bpn. 36. §-ának i. bekezdése értelmében el kellett utasítani. Mert igaz ugyan, hogy az, amit a vádlott a főmagánvádlóról cikkében állított, a rágalmazás vétségének minden alkotó elemét kimeríti, de viszont a valónak vett tényállás olyan adatokat is tartalmaz, amelyekből a kir. táblával egyetértően a kir. Kúria is azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlott tényállításai valóságát bebizonyította. A vád tárgvává tett cikkben ugyanis a vádlott mulattató formában a főmagánvádlóról a kihágás miatt való bűnvádi eljárásra alkalmas tényül lényegileg azt állítja, hogy szállójának be-