Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

120 Büntetőjogi Döntvénytár. Minthogy pedig a kir. Kúriának fentebb kitejtett meggyőződése szerint a vádlott terhére rótt cselekmény a törvény ez ismérveinél fogva nem magánindítványra, hanem felhatalmazásra hivatalból üldözendő, ebben az esetben tehát magánindítván)ra nincs szükség, a helyes minősítésnek megtelelő felhatalmazás pedig megadatott; ennélfogva a magánindítvány elkésése indokából a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában meghatározott semmisségi ok miatt használt semmisségi panaszok mint alaptalanok a Bpn. 36. §-a értelmében el voltak utasítandók. ¥ * = BDtár IX. 23.: A minősítés részleges jogerejűsége kimerül abban, hogy a minősítést a vádlott terhére nem lehet megváltoztatni, a téves minősítéssel kapcsolatban azonban anyagi joghatás, mint p. o. a Btk. 378. §-ában meghatározott büntethetőséget kizáró ok is, nem állapítható meg. — A részleges jogerőre 1. még BDtár VI. 109., VII. 56., VIII. 51., IX. 92., valamint a jelen kötetben 10. és 63. sorszám alatt közölt határozatokat is. 68. /. A vádlott azonos tartalmú két beadványát egy akaratelhatározásból, egy és ugyanazon ügyből kifolyólag, egy sértett — állami nevelőintézet vezetősége — ellen írta meg és két címre küldötte el; szándék, a sértett, az alapul szolgáló ügy, az alkalom, a tartalom és a cselekmény két részletének időbeli egysége alapján a két részletből állór de az alanyi és tárgyi elemek szerint összefüggő cselekmény ép úgy csupán egy rágalmazás tényálladékát alkotja meg és ép úgy nem forog fenn a rágalmazások anyagi halmazata, amint az ugyanazon rágalmazó tényállítást szóval ugyanazon időben több egyén előtt használó vádlott cselekménye színién egységnek és nem többségnek minősítendő. — //. Az, akit állami nevelőintézet növendékei sorából az erre nézve fennálló szabályok alapján eltávolítottak, nem ügyfél az 1914: XLI.tc. 17. §-a