Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

116 Büntetőjogi Döntvénytár. E valótlan állítások, amelyekhez az a megállapított tény is járul, hogy annak következtében, hogy a részvénytársaság igazgatósága a vádlott által készített kimutatásokba leivett munkások felmentését kivétel nélkül javasolta s hogy a kimutatásokba felvett munkások rendszerint íelmentettek, a munkások és hozzátartozóik körében az a meggyőződés uralkodott, hogy a felmentés elnyerése egyedül a vádlottól függ, továbbá a vádlottnak ezt a tévhitet megerősítő s a férjeik miatt aggódó egyszerű földmívesnok hiszékenységét kiaknázó magatartása a befolyásában és szavahihetőségében bízó sértettek tévedésbe ejtésére alkalmasak voltak és a Bn, 50. §-ában meghatározott csalás alkotó eleméül szolgáló fondorlat fogalmát teljesen kimerítik. Azokból a megállapított tényekből pedig, hogy K. sértett a vádlott által a felmentés kieszközléseért meghatározott 1000 K jutalmat és M. sértett a 30 K bélyegköltséget a vádlottnak kifizette, L sértett pedig a fizetést csupán azért kerülte el, mert a vádlott által kövelelt 1000 K-val nem rendelkezett és azt megszerezni sem sikerült, a vádlott pedig a sértett által felajánlott váltót nem togadta el: nyilvánvaló, hogy a vádlott a sértetteket az alkalmazott fondorlattal tévedésbe ejtette. A védőnek az írásbeli indokolásban kifejezett az a feltevése, hogy a sértettek férjeiknek a kimutatásba való felvételéért fizettek a vádlottnak, a valóknak elfogadott tényekkel ellenkezvén, az ehhez a feltevéshez fűzölt az az érvelés, hogy a vádlottat egyedül az terhelné, hogy hivatalánál fogva teljesítendő cselekményért jutalmat logadott el, ami arra való tekintettel, hogy a vádlott nem közhivatalnok, bűncselekményt nem állapítana meg, mint a megállapított tényekkel ellenkező tényalapból vont következtetés figyelembevehető nem volt. A Bp. 385. §-ának i. b) pontjára alapított panasz azért alaptalan, mert a vádlott a részvénytársaságnál elfoglalt üzemvezetői állásánál fogva magánhivatalnoknak tekintendő. Minthogy pedig a munkások félfogadása s a katonai szolgálatra besorozott, illetőleg behívott munkások felmentésének kérelmezése céljából szükséges kimutatásoknak készítése, valamint a részvénytársaság igazgatóságához való felterjesztése a valónak elfogadott tényállás szerint a vádlott hivatali hatáskörébe tartozott, a felmentések kieszközlése tárgyában elterjedt tévhit a vádlott megbízásával kapcsolatban keletkezett, a vádlott épen a megbízása folytán jutott abba a helyzetbe, hogy a sértetteket tévedésbe ejthesse s a sértettek fondorlatos megtévesztését tényleg e megbízásának felhasználásával érte el, a csalásokat tehát nyilvánvalóan hivatala körében nyert megbízásával kapcsolatban és ekként magánhivatalnoki minőségében követte el. minthogy to-