Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 107* gyanánt akként használta, hogy letartóztatásakor a csendőr­őrjáratnak önigazolásul felmutatta, holott önmaga nemcsak, hogy katona még sohasem volt, de katonaköteles kora dacára katonai sorozáson sem jelent még meg. Ezekből a való tényekből pedig a kir. Kúria azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlott magát háború idején tervszerűen és fondorlatosan a törvényes katonai kötelezettség alól kivonta, mely szándékos bűncselekményével általa is előre láthatóan a hadviselés érdekeit közvetlenül veszélyeztette. Mert a vádlott 32 éves korához képest az 1886 : XX. te, az 1912: XXX. te, az 1915:11. tc. és az 1916 : Ví. tc. értelmében sor­katonai és illetve népfelkelési kötelezettség alatt álló magyar állampolgár. Mint ilyennek pedig törvénybeli kötelessége, hogy ka­tonai szolgálatra jelentkezzék és alkalmasság esetén a fegyveres haderő létszámát növelje és a hadjárat sikeres befejezését tőle telhetően elősegítse. Midőn tehát a vádlott magát a fent jelzett fondorlatos módon háború idején a törvényes hadkötelezettség alól kivonta és ezáltal a fegyveres erő létszámát csökkentette: úgy a hadviselés érdekeit ezen cselekvőségével közvetlenül veszé­lyeztette, mit érett koránál fogva előre láthatott. A vádlottnak ez a cselekménye pedig nemcsak kimeríti az 1912: XXX. tc. 67. §. 1. bekezdésének összes ismérveit, de egyben minősül is az 1915: XIX. tc. 11. §-a szerint is. Befejezettnek és nem kísérletnek volt minősítendő a vád­lott bűncselekménye azért, mert abból a való tényből, hogy a vádlott 32 éves életkora dacára még katonai szolgálatot nem teljesített, sőt arra még csak nem is jelentkezett, és hogy ő a szóban forgó katonai igazolványnak már hosszabb idő óta volt birtokában, azt a következtetést kellett levonni, hogy a vádlott magát a katonai szolgálat alól a jelzett fondorlatos módon tény­leg és pedig már hosszabb időn át vonta ki, s így a bűncselek­ményt befejezte. Tévedett tehát az elsőbíróság, midőn ezt a minősítést mel­lőzte. Ezért ítéletének vonatkozó részét a rendelkező rész értel­mében meg kellett semmisíteni és ez irányban a törvénynek, megfelelő ítélet volt hozandó * * — T. ö. a jelen kötetben 1. és 34. szám alatt közölt határozatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom