Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)
Büntetőjogi Döntvénytár. 83 tát loptak s a vádlottat szidalmakkal illették, hanem ezt a felindulást alkalmas volt erősen fokozni a néhai sértettnek kihívó fellépése, sőt bántalmazó szándékának ostorcsapásokban való megnyilvánulása, holott a sértettre tilos terület volt az erdő. A büntetést a kir. Kúria a Btk. 91. §-ának alkalmazásával szabta ki, mert mellőzve a vádlottnak az 1880. és 1888. években szenvedett büntetéseit, mint súlyosító körülményt, mert eme büntetések mint régmultak ily irányú hatásukat vesztették, az újabban kihágás miatt elszenvedett két csekélyebb büntetéssel szemben áll, mint nyomatékosan enyhítő, a vádlott felindulásának erős foka és hét gyermekből álló nagy családja. Az a körülmény, hogy a minősítés a Btk. 281. §-a alapján történt, nem zárja ki elvileg azt, hogy az erős felindulás nagyobb foka enyhítő körülményként mérlegeltessék, amennyiben a Btk. 281. §-ának 2. bekezdése nem alkalmazható, mert az indulatoknak a pszichológia szerint számtalan erősségi fokozata van s minél nagyobb az indulat intenzitása, annál jobban gátolja az értelemben gyökerező motivációt és annál jobban csökkenti az értelmes akaratot, s abból folyólag a beszámítást is. * * = I. V. ö. BDtár III. 29. (a támadás és védekezés arányosságának kérdése) ; IV. 136. (csupán az a védekezés jogos, amely a támadás elhárítására szükséges; ha a sértett felhagyott a támadással, további védekezés nem szükséges) : IV. 175. (felmentés; kőhajítás az üldözök felé); VIII. 53. (nem mentes a bántalmazás, ha a támadást egyszerű ellenállással vagy kevésbbé veszélyes eszközzel is le lehetett volna győzni); IX. 94. (a védekezés hatályossága arányos kell hogy legyen a támadás veszélyességével). — II. Ugyanígy: BDtár VI. 160., IX. 91., IX. 119. — III. Hasonló döntés: BDtár IX. 71., X. 53., 54. 46. Jogerősen elítélt és szabadság vesztésbüntetésének végrehajtása alatt álló egyén által a büntetőintézetből történt szökése alatt elkövetett bűncselekményt a büntetés végrehajtása alatt elkövetettnek kell tekinteni s ily esetben a Btk. Élt. 36. §-át kell alkalmazni. (Kúria 1918 lebr. 13. B II. 421. sz.) A kir. Kúria: A kir. törvényszék ítéletének P. Mihály vádlottról rendelkező részét a Bpn. 35. §-ának 1. bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíti s a kir. törvényszéket utasítja, 6* \