Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 45. /. A Btk. 79. §-a csupán arra a védekező cselekményre nézve zárja ki a büntetőjogi felelősséget, amely szükséges volt a jogtalan támadásnak az elhárítására. Ostorcsapásban álló támadás elhárítására a támadónak golyóval szívenlövése nem szükséges. — II. Az alsóbíróság részéről valónak elfogadott tények alapján a Kúria állapítja meg, vájjon a vádlott ölésre vagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e? — ///. Az esküdtbíróság ítéletének megsemmisítése a Bp. 385. §-ának 1. b)pontja alapján és új ítélet hozása, mikor az esküdtek a ténykérdésekre hozott határozatukkal a szándékos emberölés tényálladéki elemeinek megfelelő ténykörülményeket állapították meg, a kisegítő jogkérdésre adott válasz alapján azonban halált okozott súlyos testi sértésben mondotta ki az esküdtbíróság bűnösnek a vádlottat. — IV. Az a körülmény, hogy a szándékos emberölés a Btk. 281. §-ának 1. bekezdése szerint minősül, nem zárja ki azt, hogy az erős felindulásnak nagyobb foka a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként mérlegeltessék; ugyanis az erősebb fokozatú indulat erősebben gátolja az értelemben gyökerező mottvációt és ehhez képest jobban csökkenti a beszámítást. (Kúria 1918 márc. 12. B IV. 185. sz.) A kir. Kúria: Az esküdtbíróság ítéletét a közvádló semmisségi panaszára a Bp. 385. §«ána^ 1. b) pontjában meghatározott semmisségi okból a Bpn. 33. §-a alapján megsemmisíti s a vádlottat a Btk. 279. §-ában megbatározott s a 281. §. 1. bekezdése szerint minősülő erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondja ki bűnösnek . . , Indokok: A közvádló a Bpn. 29. §-ának 4. pontja alapján semmisségi panaszt jelentett be, mert a szándékos emberölés Bfintetőjogi DÍQtvénytár. XD~. 6