Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)
70 Büntetőjogi Döntvénytár. s annak módozatait kitervelte,* elhatározását és a végrehajtás tervét közölte S. Eleknével, aki erre jóváhagyólag csak ázt felelte «menjetek»: helyesen állapították meg az alsóbbtokú bíróságok S. Eleknére vonatkozólag a gyilkosság bűntetteben való bűnrészességet és így a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alá eső semmisségi ok fenn nem forog. A reábírás jogi fogalma azonban csak akkor létesül, ha a bűnös gondolatnak a lettestől különböző személy által való kezdeményezéséhez és annak a tettes tudatába való átviteléhez az is járult, hogy a tettesnek a bűncselekmény elkövetésére irányuló elhatározása nem önszántából, hanem egy más személy, t. i. a felbujtó által reá alkalmas móddal gyakorolt lelki behatás folytán keletkezett, mert csak így valósul meg a Btk. 69. §-a 1. pontjának az a lényeges ismérve, hogy a tettes más által történt rábírás folytán követi el a bűncselekményt, amelyet máskülönben el sem követett volna. Minthogy pedig nincs olyan tény, amelyből arra lehetne következtetni, hogy S. György a 8. Elekné által óhajtásként felvetett bűnös gondolattól szabadkozott volna, avagy ez ellen bármely erkölcsi ellentállást fejtett volna ki, sőt a valóknak elfogadott tények azt mutatják, hogy S. György a bűnös eszmét a legcsekélyebb erkölcsi ellentállás nélkül azonnal magáévá tette és csak a végrehajtás módozatait fontolgatta és tervezte: ennélfogva a valónak elfogadott tényekből nem vonható le az a jogi következtetés, hogy S. György vádlott a gyilkosságot a S. Elekné olyan tevékenysége íolytán követte el, amely a reábírás fentebb kifejtett jogi fogalmának összes ismérveit felölelné, hanem csak azt lehet és kell megállapítani, hogy S. Elekné a S. György által K. Vazulon elkövetett gyilkosság elkövetését, a bűnös gondolat felvetésével, a gyakori megbeszélésekkel és a bűncselekmény végrehajtására vonatkozó jóváhagyó nyilatkozatával szándékosan előmozdította. Ez a cselekménye pedig a Btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntettében nem a Btk.^69. §-ának 1. pontja alá eső felbujtói bűnrészességnek, hanem a Btk. 69. §-ának 2. pontja alá tartozó bűnsegítő bűnrészességnek tényálladékát állapítja meg. Az alsóbbfokú bíróságok tehát tévedtek abban, hogy S. Elekné vádlottnak a gyilkosság bűntettében való bűnrészességét a Btk. 69. §-ának nem 2., hanem 1. pontja szerint minősítették . . . * * = I. V. ö. BDtár VIII. 207. — II. V. ö. BDtár IX. 49.; X. 2., 8., 42., 43. ' ' '
