Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 33 A kir. Kúria: A semmisségi panasznak alaki okra fektetett részét vissza-, egyéb részét pedig elutasítja. indokok: A semmisségi panasznak a Bp. 384. §-ának 9. pontjára alapított (alaki) részét a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani, mert annak, hogy a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján semmisségi panaszt lehessen bejelenteni, alapfeltétele, hogy az illető bejelentő a főtárgyaláson indítványt tett vagy ellenzett legyen, már pedig a főmagánvádló a fellebbviteli tőtárgyaláson jelen sem volt s így ott indítványt sem nem tehetett, sem nem ellenezhetett. A főmagánvádló egyébként semmisségi panaszát a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára alapítja, vitatván, hogy a vádlott a röpiratában foglalt vád tárgyává tett tényállítások és tényekre utaló kifejezések valóságát nem bizonyította, a sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének vádja alól való felmentése ennélfogva jogilag téves. Ez a panasz alaptalan, azért azt a Bpn. 36. §-ának 1. bekezdése értelmében el kellett utasítani. A főmagánvádló által vád tárgyává tett tényállítások és ilyenekre utaló kifejezések sajtó útján való közzétételének előzménye ugyanis az, hogy a vádlott mint a P. bűnügyében nyomozó rendőrkapitány, az ellene a főmagánvádló atyja részéről tett fegyelmi feljelentés és ezzel kapcsolatban megjelent célzatos hírlapi .közlemények folytán röpiratban védekezett, E röpirat inkriminált tartalma szerint a rendőrkapitány-vádlott a kir. ügyész rendelete következtében alantas rendőri tisztviselőinek és közegeinek szigorúan és ismételten megtiltotta, hogy a gyanúsított és letartóztatott P. terhelttel bárkit is — és különösen a letartóztatott ügyvédjének ismert G. főmagánvádlót — beszélni engedjék, mivel ezf a nyomozás érdekei meg nem engedik. A főmagánvádló a beszélhetésre való engedélyt úgy a vádlottól, mint alárendeltjeitől ismételten kérte ; de siker nélkül: mert a kir. ügyésznek a főmagánvádlóval félreérthellenül közölt tilalma ezt feltétlenül kizárta. A főmagánvádló ezen sikertelen kísérletek ellenére 1915 dec. 22-én déli egy órakor, amikor ez ebédre távozott, vádlott nem volt már a hivatalában, az atyjánál, a rendőrkapitánynál háziszolgálatot is teljesítő N. kulcsos-rendőrnek segélyével a letartóztatotthoz jutott, azzal az őriző detektívek engedélyével beszélt, miáltal a kir. ügyészi lilalom — amely ugyan mindenki, de elsősorban a főmagánvádló ellen irányult, — meg lett szegve, amiről a vádlott a kir. ügyésznek írásbeli jelentést tett. E röpiratbeli tényállítások és az ezekre utaló kifejezések valóságának bizonyítását a kir. törvényszék jogos magánérdek s — a kir. tábla által helyeselve — közérdek címén is megengedte.