Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)
Büntetőjogi Döntvénytár. 11 akik habár még ilyen cikkek forgalombahozatalával nem foglalkoztak, de ilyen cikkek forgalombahozatala céljából való beszerzésére hatósági engedélyt nyertek. Ezek szerint tehát a törvény 1. §-a azt kívánja megvalósítani, hogy minden kereskedő továbbeladás céljából csak azokat a közszükségleti cikkeket szerezhesse be, amelyeknek lorgalombahozatalával már eddig is foglalkozott, ha azonban ezeken felül még más közszükségleti cikkekkel is akar kereskedni vagyis ilyeneket nyerészkedés céljából beszerezni, ezt büntetlenül csak akkor teheti, ha erre előzőleg hatósági engedélyt nyert. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy a törvény 1. §-ában meghatározott bűncselekménynek lényeges alkateleme az, hogy a közszükségleti cikknek beszerzése ily cikk forgalombahozatalával hivatásszerűleg vagy hivatásából folyólag még eddig nem foglalkozott, ilyennek beszerzésére hatósági engedélyt sem nyert egyén részéről történjék és hogy a beszerzett közszükségleti cikk mennyisége aránytalanul meghaladja saját házi, gazdasági vagy üzemi szükségletét. Ellenben nem tényálladéki eleme a törvény 4. §-ában meghatározott bűncselekménynek az, hogy a közszükségleti cikknek a beszerzése az adott esetben árdrágítást idézett legyen elő. valamint az sem lényeges körülmény, vájjon a beszerző szándéka árdrágításra irányult-e. Mert a törvény a bűncselekmény tényálladéki elemei között sem az árdrágításra irányuló célzaiot meg nem jelöli, sem pedig az áremelkedést, mint e cselekmény eredményét. A törvény ezekre való tekintet nélkül büntető szankció terhe alatt tiltja a közszükségleti cikkeknek a törvényben körülírt leltételek mellett való beszerzését. Sőt e törvény alkalmazásánál mellőzendő a vizsgálódás abban az irányban is, hogy e cselekmény alkalmas volt-e az árdrágítás előidézésére? Mellőzendő azért, mert ezt a kérdést már a törvényhozás döntötte el azáltal, hogv a törvényben körülírt tényálladékot az árdrágító visszaélés fogalma alá vonta s mint ilyet vétséggé minősítette. A vádlottak magatartását a most kifejtett szempontokból vizsgálódás tárgyává léve, megállapítható, hogy ténykedésük a hivatkozott tc. 1. §-ának 1. bekezdésében meghatározott bűncselekmény összes alkatelemeit felöleli. Tény ugyanis, hogy a vádlottak 1916 febr. 12-én továbbeladás, tehát nyerészkedés céljából Budapesten a D. D. cégtől 19,647 K 53 f vételárért nagyobb mennyiségű kávét, fügét, borsot, malagát, mandulát, mazsolát és fahéjat, vagyis oly életszükséglet! cikkeket vásároltak, illetve szereztek be. amelyek ezen jellegüknél fogva a közszükségleti cikkek fogalma alá tartoznak.