Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 93 Minthogy azonban eddig vádírat nem adatván be, az ügy a kir. törvényszék előtt még nincs folyamatban, a bíróküldés iránt időelőtt tett előterjesztésnek ezúttal helyt adni nem lehetett. 57. A Btk. 280. §-a szerint való minősítést nem zárja ki az a körülmény, hogy a megvalósítani szándékolt emberölések egyike vagy másika, vagy akár mindnyája kísérleti állapotban maradt. (Kúria 1915 febr. 14. B III. 6745/1916. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: . . . Ami a minősítést illeti, a szándékos emberölés bűotetteinek hármas kísérlete helyesen minősíttetett a Btk. 280. §-a értelmében «több emberen» megkísérelt összefoglalt bűntettnek; mert a vádlott tényleg három — tehát a helyes törvénymagyarázat és az állandó gyakorlat szerint — több ember ellen kísérelt meg szándékos ölést és mert a Btk. 280. S-a szerint való minősítést nem zárja az a körülmény, hogy a megvalósítani szándékolt emberölések egyike vagy másika, vagy akár mindnyája kísérleti állapotban maradt. A védőnek a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjára fektetett semmisségi panasza tehát nem alapos. . . . 58. Ugyanannak az időszaki lapnak egymást követő több számában ugyanazon személy becsületét támadó összefüggő tartalmú de önálló cikkek közzétételével külön sajtóbüncselekmények tényálladéka létesül, amelyek egymással anyagi halmazatban állanak. (Kúria 1917 febr. 6. B I. 4779 1916. sz.) A kir. Kúria: Az esküdtbíróság ítéletének azt a részét, melvlyel a vádlott folytatólagosan elkövelett egy rágalmazás vétségében mondatott ki bűnösnek, a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján megsemmisíti és a vádlottat négy rendbeli rágalmazás vétségében mondja ki bűnösnek