Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. ból köveikezeit be. K. Szávánét pedig azzal, hogy az előbb nevezetteket tanácscsal s rábeszéléssel ő hírta rá a mérgezésre. Az alsófokú bíróságok ténymegállapítása alapján kétségtelen, hogy R. Szvetozárné úgy az 1911. évben, valamint 1913 szeptember havában férjének fémarzént adott be, s hogy ez a vádlott ismerte e méreg életveszélyes minőségét, s hogy férje 1913 október 5-én meghalt; R. Pántánéra nézve pedig az, hogy ez e vádlott is arzénoldatot itatott a férjével, ki attól erősen hányt, lázt kapott s azután pár hónap múlva 1910 májns 29-én meghalt. A ténymegállapításból az is kitűnik, hogy mindkét vádlott K. Száváné tauácsára cselekedett. Azt, hogy R. Szvetozár és R. Pánta a mérgezésbe haltak bele, a kir. tábla nem állapította meg. A per további adataiból a kir. tábla azt is megállapította, hogy a vádlottak nem ölési szándékból, hanem azon célból cselekedtek, hogy férjeiket az iszákosságról a délvidék népénél erre általánosan alkalmasnak tartott arzénbeadással leszoktassák. Az ölési szándék eme hiányánál és annálfogva, hogy a férjek halálát nem a mérgezés okozta, az alsófokú bíróságok vádlottakat a vád alól felmentették. A közvádló a felmentés miatt a Rp. 385. §. 1. a) pontja alapján semmisségi panaszt jelentett be. Rár a kir. tábla ténymegállapítása mellett a felmentés a gyilkossági kísérlet vádja alól törvényszerű, a semmisségi panasz a tettazonosság szem előtt tartásával mégis alapos, mert a vádlottak cselekménye a Rtk. 309. §'-ában meghatározott bűntett ismérveit kimeríti. Mert bár lett legyen a vádlottak célja az, hogy az arzén beadásával férjeiket az iszákosságról leszoktassák, de minthogy a tettes célja a Rtk. 309. §-ának fogalom meghatározásán kívül esik, az a bűnösségi kérdés eldöntésénél figyelembe nem jön s egyedül döntő az, vájjon a tettesben meg volt-e az egészség rontás szándéka. Tekintve, hogy köztapasztalati dolog, hogy az arzén erős méreg, ennélfogva a már előrehaladottabb korú vádlottaknak a tényállás és az azzal kapcsolatos adatok szerint az arzénméreg minőségét ludniok kellett, sőt ily tudást R. Szvetozárnénál a kir. tábla kifejezetten meg is állapít, de apósának az esetéből az arzénnek még ölő hatását is ismernie kellett; amidőn tehát a vádlottak ily tudat mellett férjeik iszákossága meggyógyításához csak azok egészsége megrontásával jelesül undor s hányás előidézésével juthattak, szándékuk felölelte férjeik egészségének a megrontását is s azért bűnösségük megállapíttatott és pedig K. Szávánéval szemben azért, mert a méregbeadás tanácsolásával a tettesek cselekvését előmozdította. Büntetőjogi Döntvénytár. XI. 6