Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

78 Büntetőjogi Döntvénytár. vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 422. §-ában meghatározott, a 423. §. 1. pontja szerint minősülő gyújtogatás bűntettének a 65. §. szerinti kísérletében . . . Indokok.... Semmisségi panaszt jelentett be a közvádló a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a vádlott felmentése miatt. Ez a panasz alapos. Mert az esküdtek tényként azt állapították meg, hogy a vádlott 1913. április 6. és 7. napján a S. Mayer vendéglőjének vendégszobáiban, amely időben a vendéglő épületében többen tartózkodtak, az ágyneműeket szándékosan felgyújtotta, minek folytán az ágyneműek részben megégtek s a nyoszolyák is tűzet fogtak, de az elősietők a tűz tovaterjedését eloltással megakadályozták. Vádlottnak eme cselekménye kimeríti a Btk. 422. §-ának 4. pontjában s a 423. §-ának 1. pontjában meghatározott gyújtogatás kísérletének a tényálladékát, mert a tűz eloltása nélkül a lángok csakhamar a szobákat és a felettük lévő tetőzetet, tehát a ház állagát elborították s megemésztették volna. Ezen természetszerű következménnyel szemben a 2. és a 3. számú ténykérdés intézése is merőben céltalan volt s azok mikénti eldöntése a bűnösség tekintetében közömbös. Sőt téves és törvényellenes is e kérdések szerkezete, mert ezek a kérdések tisztán a tudat tartalmára, tehát pszichológiai folyamatokra vonatkoznak, holott a ténykérdésbe a Bpn. 5. §-ának 2. bekezdése s a 10. §. 1. bekezdése szerint csakis ténykörülmények, külvilági jelenségek vehetők fel, amelyekből a pszichikai elemekre következtetés vonható; de maga a pszichikai folyamat ténybeli elem nélkül nem képezheti a ténykérdés tárgyát. Továbbá teljesen hibás és törvényellenes az I. csoport 1. sz. ténykérdés szerkezete is, mert a Bpn. 3. §-a szerint a főténykérdés a vád szerint szerkesztendő s a vád jogi elemeinek megfelelő tények veendők abba fel; a bíróság azonban ahelyett, hogy az ezirányban szabatosan szerkesztett vád kérdéseihez tartotta volna magát s a Btk. 382. §-ában meghatározott bűntettre kisegítő főkérdést tett volna csupán amennyiben az szükségesnek látszott, a vádló kérdéseinek törvényellenes mellőzésével csakis a Btk. 382. §-ában meghatározott csalás jogi elemeinek megfelelő tényeket vette fel az I. 1. számú főkérdésbe, sőt még tetézte a kérdés szerkesztése körüli hibákat azzal, hogy a felbujtás tényelemeivel is halmozottá tette ezt a kérdést, holott a Bpn. 3. §-ának 2. bekezdése világosan s félre nem érthető módon kijelenti, hogy a tényelemeket ekként halmozni s több vádlott bűnösségével kapcsolatos tényelemeket egy kérdésbe összekeverni nem lehet, s nem szabad.