Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

7-2 Büntetőjogi Döntvénytár. hogy: (cha az embereknek eszük lenne, ha a frontra kerülnek, rögtön megadnák magukat)); továbbá, hogy: «ő örömmel venné, ha Románia megtámadna bennünket, mert ő román s így Romániának ellensége nem lehet. Máskép lesz, ha a románok ellenünk jönnek: akkor jobb világ lesz. Most egyelőre nem lehet csinálni semmit, mert mindenütt német és magyar katonaság van, magyar a hatóság is. Jöjjön a román hadsereg és gázoljon le itt mindent)). Valónak fogadta el a kir. törvényszék azt is, hogy P. P.-nek a következő napon kellett a népfelkelői bemutató szemlén megjelennie s hogy a vádlott ezt tudta. Végül valónak fogadta el a kir. lörvényszék, hogy P. P.-t ama szemlén a katonai szolgálatra alkalmasnak találták. E tények mellett a kir. törvényszék a vádlottat a Btk. 444. ^-ának 5. pontjába ütköző hűtlenség kísérlete bűntettének vádja alól azért mentette fel, mert a bűncselekmény lényeges kelléke az, hogy az a személy, akinek hűségét a tettes megingatja vagy megingatni törekszik, az osztrák-magyar monarchia fegyveres erejéhez tartozzék, P. P. pedig csak a következő napon lett a fegyveres erőhöz tartozó személlyé. Eszerint a kir. törvényszék nyilvánvalóan azon az alapon mentette fel a vádlottat a hűtlenség kísérlete bűntettének vádja alól, hogy a cselekmény elkövetése idejében P. P. nem volt arra alkalmas személy, hogy vele szemben ama bűntett elkövethető legyen. A kir. törvényszék álláspontja téves. Mert a személy vagy tárgy alkalmatlansága okából a kísérlet megállapíthatása csak abban az esetben van kizárva, ha ama személyen vagy tárgyon leheletlen előidézni azt az eredményt, mely a bűncselekményt befejezetté tenné. Ez az eset azonban itt nem forog fenn. Mert R P. már a következő napon a fegyveres erőhöz tartozó személlyé lett s ezáltal oly helyzetbe került, hogy a vádlottnak az előző napon tett nyilatkozatai hatásaként bekövetkezhetett volna a Btk. 144. §-ának 5. pontjában meghatározott bűncselekmény befejezéséhez szükséges eredmény. Hogy pedig a vádlott szándéka erre az eredményre irányult, hogy tehát a vádlott a cselekményével ennek a szándékolt bűntettnek véghezvitelét kezdette meg, azt meg kellett állapítani azokból a tényekből, hogy a vádlott mint görögkeleti román lelkész egyik olyan híve előtt tette fentebbi nyilatkozatait, akiről tudta, hogy a következő napon kerül a népfelkelői bemutató szemlére s e híve előtt a magyarok leveretését a magyarországi románokra nézve kívánatosnak s jobb jövővel kecsegtetőnek mondta. Alkalmasok is lehettek volna "azok a nyilatkozatok arra, hogy a lelkésztől jöve, a löldmívesben a szán-