Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. a vádlott az elrendelt moratórium következtében nem állott <ibekövelkező végrehajtás)) előtt; és mert cselekményében a hitelezők megkárosítására irányult célzat nincs, ennélfogva a Btk. 386. §-ában meghatározott csalás bűntette ellene meg nem állapítható. A panasz alaptalan. Az elrendelt moratórium felfüggesztette ugyan a magánjogi ügyletből folyó kötelezettség teljesítését s a 13,300/1914. I. M. sz. rendelet értelmében a végrehajtás sem volt elrendelhető, de ez nem zárja ki az alsóbíróságilag valónak elfogadott tényállásból levont annak a jogi következtetésnek a helyességét, hogy a vádlott a moratóriumról szóló rendelet dacára bekövetkező hatósági végrehajtás előtt állott. A vádlott ugyanis vejével együtt gabonát és burgonyát adott el a sértettek egy részének; a vételárat nagyrészben fölvette, azután a gabonát és a burgonyát drágábban másnak újból eladta s a másodszor kapott vételárai megtartotta. A sértettek más csoportjától a vádlott és veje rövid hitelre szarvasmarhát vett, amelyet tosább eladott, a kapott vételárból eladóinak mitsem fizetett. A sértettnek a vádlott és veje a kárt ezután sem térítette meg. Ellenben azokat a hitelezőket, akiknél a vádlott apósa volt a jótálló, kielégítette. Megállapított tény, hogy a vádlott magát gazdagnak, milliomos após vejének, nagybérlőnek mondotta és ennek megfelelően viselkedett, noha tudta, hogy vagyonilag tönkrement. Megállapított tény, hogy a vádlott ellen utóbb végrehajtások is intéztettek, de a vádlott teljesen vagyontalan, mert időközben nagybérlete egész állatállományát s berendezését is eladta és a sértettek 408,239 R 23 f követelésére fedezet nincs. E tényekből joggal vonta le a kir. tábla azt a következtetést, hogy a vádlott, aki tudta, hogy a sértettek részben esedékes, részben rövid idő múlva lejáró követelése nem vitás, az előbb utóbb bekövetkező hatósági végrehajtás előtt a moratóriumi rendelet intézkedéseinek rosszhiszemű felhasználásával magát vagyontalanná tette. E jogi következtetés annál helyesebb, mert a Btk. 386. S-ának ismérvei közé sem a követelés perlése, sem a végrehajtás elrendelése nem tartozik. A végrehajtás előtt állás alkateleme a jelenlegihez hasonló alkalmas tényelemekből a perlés és a kért, elrendelt végrehajtás ténye nélkül is megállapítható. Ami a hitelezők megkárosítására irányuló célzatot illeti, az már az eddig előadottakból sem lehet kétséges, mert aki gazdasági termékeit a fentebb jellemzett módon kelszer eladja, a vételárt kétízben felveszi és az első vevőt egyáltalában nem kártalanítja;