Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

36 Büntetőjogi Döntvénytár. a megbeszélésnél is jelen volt, aminek alapján F. Ernő K.-nek, a könnyebb katonai szolgálatra való beosztás díjazásául 200 K-t átadott. F. Ernő bevonulása után tényleg, nyomban szabadságoltatott. A tények alapján helyes az elsőbíróságnak a Kúria állandó gyakorlatával megegyező az a jogi megállapítása, hogy K. Vencel közhivatalnok és a fent jelzett ügyekben ily, minőségben járt el. Szintúgy helyes az a további megállapítás is, hogy S. Antal és K. Béla bűncselekményt követtek el. De tévesen vonta le következtetéseit a tényekből és téves jogi álláspontra helyezkedett az elsőbíróság, midőn azon az alapon, hogy K. Vencel őrmester hivatali kötelességét meg nem szegte és meg nem szeghette, a vádtól eltérőleg S. Antal és K. Fülöp bűncselekményét a Btk. 470. §-ába ütköző aktív megvesztegetésnek, illetve az abban való felbujtói bűnrészességnek minősítette. Ha K. ügyköre olyan volt, hogy hivatali kötelességét meg sem szeghette, akkor S. Antal és K. Fülöp cselekményei sem a Btk. 465. §-ában való részességnek, sem a 470. §. szerinti tettességnek vagy részességnek nem volnának minősíthetők. De ez a feltevés nem áll. Igaz ugyan, hogy K. Vencel mint őrmester a katonai szervezeti szabályzat szerint önálló rendelkezési joggal nem bír, de mint a Kúria azt fentebb kifejletté, kötelességéhez tartozott a parancsnok oldala mellett és annak részére, az előkészítő és támogató munkálat végzése, nemkülönben a parancsnok különös megbízása alapján az önálló intézkedés is, hogy ez szolgálati teendő illetve kötelesség, kétséget nem szenved és époly kétségtelen, hogy ezt K. tárgyilagosan, személyekre vagy jutalomra való tekintet nélkül tartozott teljesíteni. Amennyiben tehát K. Vencel akár ama előkészítő munkakörében, akár a megbízáson alapuló intézkedéseiben nem tárgyi szempontból, hanem magánérdekből, úgyszólván vásárt tartva, a hadjárat első hónapjaiban ily módon 13,000 K-át szerezve, jutalomért, pénzért teljesítette: minden ilyen esetben hivatali kötelességét megszegte. (Btk. 465. §.) S. Antalnak az a cselekvősége, hogy az ily üzelmekre vállalkozó K. Vencel tevékenységét a lentebb leírt módon lehetővé tette, neki fizetni kész embereket ajánlott és a vesztegetési összegnek kezéhez jutását közvetítette, megállapítják a Blk. 69. §. 2. pontjában a bűnsegédi részesség fogalmát, mert ő K. eljárásának (a főcselekménynek) tényálladéki elemeinek megvalósítását előmozdította és könnyítette.