Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

-28 Büntetőjogi Döntvénytár. szerint, a főszerződés és az alvállalkozók szerződése tartalmának megegyezése a szóban levő bűncselekménynek tényálladéki eleme, minthogy pedig a vádbeli esetben ezeknek a szerződéseknek tartalma nem egyezik, az egyik tényálladéki elem hiányzik; továbbá, hogy nem lehet szó az idézett törvény 6. §-ában meghatározott bűncselekményről, mert a vádlottak a főszerződés tartalmát nem is ismerték; és végül, mert a vádlottakban nem volt meg a károsítási szándék és a terhükre megállapított cselekményből kár nem származott. Ezek a jogi álláspontok tévesek, Ugyanis a szóbanlevő bűncselekmény meghatározásánál a törvéuy a tő- és az alszerződések tartalmát relációba nem hozza, mindegyik szerződő tél a saját érdekei szerint szerződhetik, a szerződések egyezése tehát nem tényálladéki elem. A törvény csak azt kívánja, hogy az alvállalkozó tudatában legyen annak, hogy a kötelezett teljesítménnyel a fegyveres erő céljait szolgálja és hogy a főszerződést hatósággal kötötték meg, ez a kérdés pedig vitássá nem is tétetett. A mi a károsítási szándékot illeti, úgy ez a törvény szerint szintén nem tényálladéki elem ; a jelen esetben ennek a fennforgása sem lehet kétséges, mert eljárásuk nem szállított árumennyiség árának megszerzésére, tehát jogtalan vagyoni haszonra irányult, ez pedig a jogsértő szándékot magában foglalja. Az, hogy a cselekményből a hadviselés érdekeire tényleg hátrány háramoljék, a vádba vett bűncselekménynek szintén nem alkateleme, de a jelen esetben ez is fenforgott, mert a vágómarhák szállítása körül elvállalt szolgáltatásnak nem megtelelő teljesítése, a hadviselés érdekeit veszélyezteti. Minthogy a valóknak elfogadott lények alapján jogilag megállapítandó, hogy vádlottak mint alszállítók a fegyveres erő céljaira szerződésileg vállalt szolgáltatást szándékosan nem megfelelően teljesítették: a kir. törvényszék ítéletének vádlottak felmentésére vonatkozó részét megsemmisíteni és vádlottak bűnösségének megállapításával a törvénynek megtelelő ítéletet kellett hozni. A büntetés kiszabásánál mind a négy vádlottra nézve enyhítőül mérlegeltetelt büntetlen előéletük, ellenben L. Márton, S. Dávid és H. Ábrahámra nézve súlyosítóul az esetek többsége. Figyelembe vétetett ezeken felül L. Márton tevékenységének kisebb foka és Á. Ábrahámra nézve, hogy csak egy esetben szegte meg szerződését. ...