Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. által a bizonyító eljárás adatainak megfelelően megállapított tényeket valóknak fogadja el. Nevezetesen bizonyítottnak találta Cs. Szilárd, L. István, T. Márton, M. Sándor, R. János, B. Mihály és M. Salamon tanúknak az elsőbíróság ítéletében részletezett vallomásával, hogy a vádlottak a szállítandó állatoknak éheztetéséről, azután sóval és sós takarmánnyal való etetéséről, erre szomjaztatásáról és végül az átadás előtt való mértéktelen itatásáról tudomással bírtak, ezekre utasítást adtak, az utasítás teljesítésénél részben jelen voltak. E bizonyítékokhoz járul a vádlottak részbeni beismerése is. Elfogadja továbbá a Kúria az elsőbíróságnak azt a ténymegállapítását is, hogy L. Márton és S. Dávid az 4915. évi július hó 1-én szállított 400 db vágómarha leméréséhez egy még az 4904. évben hitelesített hídmérleget állítottak fel, amely mérleg a lemérés idejében az elsőbíróság ítéletében leírt módon meg volt hamisítva. Végül elfogadja a kir. Kúria a kir. tőrvény szék ama megállapítását, hogy a f. évi július hó 4-én szállított és az átvételi mérés alapján 42,140 kg. élősúlyban átvett 400 db vágómarha július hó 2—3-ika közötti éjjel szállítás közben újra leméretvén, 37,840 kg. súlyúnak, vagyis mintegy 36 óra után 4300 kg.-al kevesebbnek találtatott, a mi darabonként 43 kg súlyveszteséget tesz ki. A bizonyítékok tekintetében azonban, a Gybp. 20. §-a alapján, az elsőbíróság megállapítását a Kúria helyesbíti és kiegészíti azzal, hogy azt, mintha a marhák elé tett korpába csak két marék sót kevertek volna, csupán M. Salamon tanú állítja, míg a többi terhelő tanúk és pedig Á. Ábrahám vádlottat illetően M. Sándor, R. János és B. Mihályon felül H. György és M. Péter tanúk is bizonyítják, hogy a marhákat az átadás előtt általában sóval és sós takarmánnyal etették, azután a lemérés előtt megitatták. L. István vallja továbbá, hogy a július hó 4-én, vagyis akkor, midőn az A. Ábrahám által szállított marhák is átvétettek, a marhák ccjól voltak lakva, mint a dob» ; B. Mihály pedig bizonyítja, hogy ugyanekkor a szomjaztatott marhák egyenként, mintegy három vedernyi vizet ittak. Ezekkel a tényekkel szemben a kir. törvényszék a vádlottakat a Bp. 326. §-ának 2. pontja alapján azért mentette fel, mert a terhelő tárgyi adatok alapján azt, hogy L. Márton és S. Dávid vádlottak a hídmérleg hamis voltát ismerték, kihasználták és ezáltal a katonai kincstárt tudatosan megkárosították volna, megállapíthatónak nem találta, továbbá, mert a július hó 2—3-ra