Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Tartalommutató. xxi Lap 155. A Btk. 470. §-a alá eső megvesztegetés vétségének vádja esetében az elsőbíróság részéről valónak elfogadott tényekből a Kúria állapítja meg következtetés útján, vájjon a vádlott a jutalmat abból a célból ígérte e a közhivatalnoknak, hogy ez hivatali kötelességét megszegje 239 217. I. A Btk. 470. §-a alá eső megvesztegetés vétségének vádja esetében az alsóbíróság részéről valónak elfogadott tényekből a Kúria állapítja meg következtetés útján, vájjon a vádlott a jutalmat azért adta-e a közhivatalnoknak, hogy ez hivatali kötelességét megszegje? — II. Felmentés a Btk. 470. §-a alá eső vétség vádja alól, mikor az a cselekmény, amelyért a jutalom adatott, nem volna kötelességszegés. — III. Elítélés a Btk. 470. §-a alá eső vétség miatt, mikor a cselekmény, amelyért a jutalom adatott, kötelességszegés volna. —IV. «Csekély ajándék» juttatása miatt, aminőt szolgáknak adni szokás, a Btk. 470. § a alá eső vétség sem állapítható meg. Csendőrőrmester nem «szolga» 308 471. §. 52. A Btk. 471. §-a alá eső hivatali visszaélés vétségét követi el a körjegyző, aki az őt fenyegető végrehajtás elkerülése végett hivatalos kötelességét megszegi azzal, hogy csak többszörös sürgetésre és feltűnő késedelemmel tett jelentést a bírósághoz a részére történt kézbesítésről 104 176. Végrehajtó hivatali kötelességszegése árverés megtartása körül (Btk. 471. §.) 260 478. §.] 27. A Btk. 478. §-a alá eső bűntett a rendőri közegnek az a cselekménye, hogy a részéről teljesített nyomozás során a terhelttel szemben felmerült gyanu-adatokat kötelességellenesen elhallgatta a bűnvádi eljárás céljának meghiúsítása végett 66 484. §. 122. I. A Kúria felülvizsgálja, vájjon az sóbíróság helyesen mellőzte-e a viselt hivatalt vagy állás elvesztésének kimondását (Btk. 484. §.) oly esetben, mikor főbüntetésül egyedül pénzbüntetés mondatott ki (Btk. 54. §. 3. bek.) I 195 1879: XL. tcikk. Álmagyar büiitetőtörvénykönyv^a kihágásokról. (Kbtk.) III. FKJKZET. A vallás és annak szabad gyakorlata elleni kihágások. 53. §. 223. I.'Az 1868 : LIII. te, valamint az 1894 : XXXII. tcikkekben foglalt azok az imperativ rendelkezések, amelyek egyik vallásról a másikra való áttérést szabályozzák, közjogi természetűek és céljuk nem az egyéni jogoknak, hanem a közbéke állami érdekének oltalma ; megszegésük megtorlásának szorgalmazására tehát csak az állam van hivatva. A hitfelekezet lelkésze sértettkép nem léphet fel 318