Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. dékból hogy azt a leves elfogyasztása folytán bekövetkezendő megmérgeztetésével megölje, amely eredmény azonban azért maradt el, mert G. Jánosné, mikor a levesből enni kezdett, undo­rító szagot, hányási ingert és a torkában égetést érezvén, a le­ves elfogyasztásától óvakodott. A terhelt ellen e tényállás alapján a Btk. 278. és 65. §-a alá eső gyilkossági kísérlet miatt emelt vád támogatására az szolgált, hogy a terhelt mint G. Jánosné elhalt fivérének, néhai I). Pálnak egyedüli gyermeke a nagynénje elhalálozása esetén örökségképen reá hárulandó vagyonra áhítozott, hogy annak vagyoni viszonyai, ruha- és fehérneműi, a takarékpénztárban elhelyezett pénze és egyeseknél künnlévő követelései iránt élénk érdeklődést tanúsított és ezekre vonatkozóan nagynénjét már több ízben is kérdésekkel faggatta és hogy az eset történtekor a konyhául is szolgáló abban a szobában, melyben G. Jánosné az általa már reggel megtőzött levest délre félretette annak távol­létében terhelten kívül más senki sem tartózkodván, alaposnak mutatkozott a feltevés, mely szerint a mérges anyagot terhelt keverte a levesbe. A terhelt tagadta a terhére rótt tett elkövetését, s minthogy az esküdtek az erészben feltett ténykérdésre nemmel feleltek, a kir. törvényszék, mint esküdtbíróság a felek megnyugvása foly­tán nyomban jogerőssé vált ítéletével a vádlottat a vád alól fel­mentette, minek következtében a vádlott szabadon bocsáttatott. G. Pálné kellő időben beadott kérvényében a kiállotl vizs­gálati fogságért, nyilvánvalóan a Bp. 376. §. 1. pontja alapján, kártalanítást kér. Minthogy azonban az esküdtek a felmentő ítélet alapjául szolgált határozatának, a jelen esetben figyelemmel a fenforgott terhelő adatokra, csak az az értelem tulajdonítható, hogy az esküdtek ezeket az adatokat nem találták eléggé meggyőzőnek a bűnösség kimondására, de nem pótolja ez a határozat annak megállapítását, hogy a vádbeli bűncselekményt nem a folya­modó, hanem más követte el, a Bp. 576. §. 1. pontjában meg­határozott esett tehát nem forog fenn : a folyamodót kártalanítás iránti kérelmével el kellett utasítani. * * = V. ö. a BDtár VIII. 79. sz. a. közölt határozatot (Ö906/1913).

Next

/
Oldalképek
Tartalom